Századok – 2016

2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Soós László: Tisza István az ügyvezető kormány élén (1905. január 27. - 1905. június 18.)

TISZA ISTVÁN AZ ÜGYVEZETŐ KORMÁNY ÉLÉN 717 választóiknak tett ígéreteiket beválthatják. Ezért a bizottság tagjai abban álla­podtak meg, hogy a disszidensekből álló átmeneti kormánynak megadható a négyhavi indemnitás, de az újoncozási törvényjavaslatot nem szavazzák meg, ezzel szemben az új választási törvényt el kell fogadtatni. Az értekezletről Andrássy Gyula azzal távozott, hogy a tárgyalásokról tájékoztatni fogja az ural­kodót. A Függetlenségi Pártkörben ezen az estén a jelenlévők az átmeneti kor­mány megalakításának egyetlen előnyét Tisza István gyors távozásában látták, és a többség a koalíciós kabinet mellett szállt síkra. A katonai kérdések átmene­ti háttérbe szorítását nem tartották tragikusnak, amennyiben a párt program­jából megvalósítható: a magyar nyelvű népoktatás, az önálló vámterület, a nemzeti bank, a progresszív adó, valamint a szociális reformok keretében a lét­minimum meghatározása és a végrehajtási törvény módosítása.46 Az új válasz­tási törvénytől pedig azt várták, hogy a negyvennyolcasok támogatottsága to­vább növelhető. A Szabadelvű Párt tagjai 1905. február 21-én a Lloyd-klubban találkoz­tak. Este hét órakor Hódossy Imre tanácskozásra invitálta a Vezérlő Bizottság tagjait. Az ülésen Plósz Sándor kivételével a kormány tagjai is részt vettek. Ti­sza István ismertette az átmeneti kormány tervét, valamint bejelentette, hogy a hatvanhetes alapon álló pártok egyesítésére nincs remény. Némi vita után ab­ban állapodtak meg, hogy nem gördítenek akadályt a kibontakozás elé, és türe­lemmel kivárják, mit végez a szövetkezett ellenzék a bécsi udvarral.47 Andrássy Gyula 1905. február 23-án ismét Bécsbe utazott, ahol másnap a király kihallgatáson fogadta. A magyar politikus a február 24-ei audiencia után a rá várakozó újságírókat röviden tájékoztatta: „Egyelőre nem sok mondani va­lóm van, talán kevesebb, mint magam is reméltem. Előterjesztettem a király­nak tárgyalásaim eredményét, jelentést tettem a helyzetről és a király fenntar­totta magának a döntést. Többet nem mondhatok.”48 Ezek után Andrássy még bejelentette, hogy közvetítő tevékenységét átmenetileg beszünteti, de továbbra is az uralkodó rendelkezésére áll. Február 25-én Budapesten Kossuth Ferenc­cel, Darányi Ignáccal és Széli Kálmánnal találkozott. Andrássy arról számolt be, hogy az uralkodónak előterjesztette a tervbe vett koalíciós kormány prog­ramját, de az előadottakra érdemi választ nem kapott, és a személyi kérdések felvetéséig el sem jutottak.49 A fenti megbeszéléseket követően a küldetésének végére érő Andrássy Gyula több napra bátyjához, Tőketerebesre utazott. A Szabadelvű Párt 1905. február 24-én tartott értekezletén a résztvevők az Andrássy Gyula által ismertetett tervről tárgyaltak, amely szerint: alakítsa­nak a disszidensek csoportjából négytagú kabinetet, átmeneti jelleggel csupán öt hónapos időtartamra. Ez a kormány politikai programot nem készít, és az el­lenzéki koalíció szavatolja, hogy a parlament a költségvetést megszavazza. Az 46 Egyetértés, 1905. február 22. A Függetlenségi Párt hangulata. 1905. február 21-én éjjel Da­rányi Ignác, értesülve a szövetkezett ellenzék döntéséről, kijelentette, hogy ilyen feltételekkel nem vállalkozik az átmeneti kormány megalakítására. 47 Egyetértés, 1905. február 22. Hangulat a Lloyd-klubban. 48 Egyetértés, 1905. február 25. Andrássy a királynál. 49 Egyetértés, 1905. február 26. Andrássy tanácskozásai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom