Századok – 2016

2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Soós László: Tisza István az ügyvezető kormány élén (1905. január 27. - 1905. június 18.)

TISZA ISTVÁN AZ ÜGYVEZETŐ KORMÁNY ÉLÉN 707 ten elégedetten állapíthatták meg, hogy a házszabályok módosításának szándé­ka olyan ellenzéki összefogást eredményezett, amelyre a kiegyezést követő idő­szakban még nem volt példa. A miniszterelnököt támadó képviselők erejük tu­datában, 1904. november 16-án magukhoz ragadták a kezdeményezést, és Kos­suth Ferenc, valamint Apponyi Albert vezényletével elkezdődött a technikai obstrukció.4 1904. november 18-án az este véget ért zárt ülés után — az ellenzék szá­mára követhetetlen eljárásban — a kormánytöbbség a házszabály-revíziót tar­talmazó Dániel-féle határozati javaslatot elfogadta. Ezt követően sor került az 1901. október 24-ére egybehívott országgyűlés harmadik ülésszakának azonna­li berekesztését elrendelő királyi kézirat felolvasására. Az 1904. november 18-án lezajlott parlamenti események az ellenzéki összefogást erősítették. November 19-én délelőtt a Függetlenségi Párt helyisé­gében Justh Gyula javaslatára az ellenzéki pártok — programjaik megtartása mellett — koalíciót hoztak létre, és a közös cél megvalósítása érdekében végre­hajtó bizottságot választottak, amelyet a „Szövetkezett Ellenzék Vezérlő Bi­zottságának” neveztek el. A jelszavuk lett: lehetetlenné tenni a kormányt és visszaállítani az alkotmány épségét. A koalíció tagja lett a Kossuth Ferenc ve­zette Függetlenségi Párt, a Zichy Aladár képviselte Katolikus Néppárt, Bánffy Dezső Új Pártja, Vázsonyi Vilmos Demokrata Pártja és a Nemzeti Párt Apponyi Albert irányításával. Még az este folyamán Apponyi Albert felolvasta a király részére készített feliratot, és éjféltájra a nemzethez intézendő kiáltványt Eöt­vös Károly is elkészítette. A nemzethez szóló kiáltvány a kormány által okozott törvénysértésekről tájékoztatott, és a november 18-án elszenvedett sérelmeket a bizottság tagjai az alábbiak szerint foglalták össze: a házszabályindítványhoz jelentkező hozzászó­lókat a szólási jogaiktól megfosztották, az elnök nem zárta le a vitát, és a szava­zás előtt az indítványt nem olvasta fel, a szavazatokat nem számolták össze, és „a kijátszott, az elámult ellenzéki képviselők túlnyomó része sejtelemmel sem bírt arról, mi történik”. A Szövetkezett Ellenzék Vezérlő Bizottsága az Apponyi Alberttól megszo­kott kiváló stílusú feliratban tájékoztatta a királyt az új házszabály törvényte­len parlamenti elfogadtatásáról, és a sérelmek felsorolása után az alábbi kérel­met terjesztette elő: „alázatosan kérjük felségedet, méltóztassék gróf Tisza Ist­ván miniszterelnök urat, aki az alkotmány megtámadása által nemzetének és királyának bizalmára egyaránt méltatlanná vált, állásából elmozdítani és az or­szág kormányzatát alkotmánytisztelő férfiakra bízni.”5 A kormányzó párt által a parlamentben elért kétes értékű siker hatására egyre több képviselő jelezte, hogy a fenti eseményekkel semmiféle szolidaritást nem vállal, és kilép a Szabadelvű Pártból. Már november 19-én bejelentette a 4 A technikai obstrukcióhoz a Néppárt tagjai — annak ellenére, hogy elítélték a házszabályok módosításának tervét — nem csatlakoztak. Tisza István házszabály-módosításáról későbbi vélemé­nyeket lásd: Tisza évkönyv 1925. Szerk. Angyal Dávid Bp. 1925. 5 Egyetértés, 1904. november 20. A királyhoz és a nemzethez. Az osztrák képviselőházban hét évvel korábban a házelnök hasonló módon rendelt el szavazást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom