Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tilcsik György: Amikor már a lóganéj sem segített. A patrióta kanász és az idegenszívű kovácslegény véres összetűzése, netán az 1848. évi forradalom előszele egy Vas vármegyei kocsmában?
680 TILCSIK GYÖRGY ruhá[já]t, sapkáját, s mellényét és nyakravalóját”67 kérje el egykori gazdájától, és azokat adja át a kanásznak. Azt, hogy e megbízatást az alszolgabíró mikor teljesítette, nem őrizték meg a források, annyit azonban tudunk, hogy — miután a gyilkossággal vádolt Pontyos János ügyében a tárgyalás folytatását a vármegyei büntető törvényszék 1847. szeptember 18-án esedékes ülésére tűzte ki — az ezt közvetlenül megelőző napokban több, a perrel összefüggő esemény ment végbe. így szeptember 13-án Hinrichs Vilmos — azt követően, hogy megvizsgálta a kanászt — hivatalos igazolást állított ki arról, hogy Pontyos János alkalmas testi büntetés, nevezetesen botütések elviselésére,68 szeptember 17-én pedig a büntető törvényszéktől június 12-én, tehát még jó negyedévvel azelőtt kapott feladatát teljesítve, Egerváry Lajos Kisunyomban személyesen tájékozódott Pontyos korábbi magatartásáról, és általában életviteléről. Az alszolgabíró először a település — a vizsgálatról készült jelentésben név szerint meg nem említett — elöljáróit kérette magához, ám azok semmiféle terhelő tényt nem tudtak Pontyosra mondani. Az elöljárók mellett az alszolgabíró csupán Ekamp József és Kiskos János fogadósoknál érdeklődött a kanász esetleges viselt dolgairól.69 Ekamp, ha nem is sokat, de annyit el tudott mondani, hogy amikor Pontyos János és Kovács István a farsang időszakában — előbbi vallomásából tudjuk, hogy ez február 14-én, azaz napra pontosan 8 héttel utóbbi halála előtt történt — a kisunyomi kocsmában összeszólalkozott, és a kovácslegény botjával megütötte a kanászt, az a következő szavakkal reagált: „»Megállj, ezt még megbánod!«”70 Kiskos János pedig egy, a balogfai kocsmában történtekhez sokban hasonló, ugyancsak a farsang idején lejátszódott, de szerencsésen végződő inzultusról számolt be, amelynek központi figurája szintén Pontyos volt. Eszerint a kanász egy alkalommal a kisunyomi fogadóba kívánt betérni, ám ezt Kiskos nem akarta hagyni, és igyekezett őt kitessékelni. Törekvése nem járt sikerrel, de miután egy Mátyás keresztnevű, Kisunyomban húsméréssel foglalkozó zsidó a segítségére kelt, ketten végül, ha nehezen is, de el tudták Pontyost távolítani a vendégszobából.71 Eközben azonban a kanász a zsidó lábát „megkapván, az elővett késével hozzászúrt, mely szúrás azonban a nadrágon ejtett lükön kívül egyéb következést nem vont maga után. ”72 Egerváry Lajos a kisunyomi elöljárók, valamint Ekamp József és Kiskos János fogadósok által elmondottakat rögzítette, és jelentésének zárásaként említést tett arról, hogy a kanász még a télen kisebb mennyiségű árpát tulajdonított el, mely tettért tőle fenyítést kapott.73 67 VaML Mbtir. Btvszjkv. 214/1847. 68 VaML Mbtir. Btpir. fasc. 91. nr. 77. Pír. Pm. „G”. Hinrichs Vilmos vármegyei fősebész igazolása arról, hogy Pontyos János alkalmas testi büntetés elviselésére. Szombathely, 1847. szeptember 13. 69 VaML Mbtir. Btpir. fasc. 91. nr. 77. Pir. Pm. „E”. Egerváry Lajos alszolgabíró jelentése Pontyos János korábbi életmódjáról és életviteléről. Szombathely, 1847. szeptember 17. 79 Uo. 71 Uo. 72 Uo. 73 Uo.
