Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tilcsik György: Amikor már a lóganéj sem segített. A patrióta kanász és az idegenszívű kovácslegény véres összetűzése, netán az 1848. évi forradalom előszele egy Vas vármegyei kocsmában?
GYILKOSSÁG EGY VAS VÁRMEGYEI KOCSMÁBAN 1847-BEN 681 Emlékezhetünk, hogy Vas Vármegye Büntetőtörvényszéke június 12-én Fejér Lajosnak is feladatot adott a Pontyos elleni perrel kapcsolatosan. Tekintettel arra, hogy a per tárgyalását szeptember 18-ára napolták el, a járási esküdt — akinek valószínűleg a körmére égett a megbízatás teljesítése — ugyanerre a napra keltezett jelentésében arról számolt be, hogy „Pontyos Jánosnak, ki magát rokonéi születésűnek vallja, keresztelőjét az ottani anyakönyvben kerestem, de nem találtam.”1* Annak nyomán, hogy a vármegyei fősebész hivatalos szakvéleménye, az Egerváry Lajos által írt jelentés, valamint Fejér Lajos hivatalos tudósítása beérkezett Vas Vármegye Büntetőtörvényszékére, folytatódhatott a Pontyos János elleni büntetőper. Csupán mellékesen jegyezzük meg, hogy e három dokumentum elkészüléséhez több mint 3 hónap szükségeltetett, az pedig egyenesen furcsa, hogy a per második szakaszában egy olyan személy állt bírái előtt, akinek pontos születési helye és ideje a törvényszék előtt nem volt ismeretes. A tárgyalás folytatása 1847. szeptember 18-án Pontyos perének második szakasza azzal vette kezdetét, hogy Istóczy alügyész négy iratot terjesztett a bíróság elé: 1. Az Egerváry Lajos alszolgabíró számára a büntető törvényszék június 12-i ülésén adott, a kanász korábbi magatartásáról és életviteléről való tájékozódást előíró megbízást. 2. Az ennek alapján végrehajtott vizsgálatról szeptember 17-én kelt jelentést. 3. Fejér Lajos járási esküdt szeptember 18-án írásba foglalt tudósítását, mely szerint a rohonci római katolikus keresztelési anyakönyvben nem talált Pontyos megkereszteléséről szóló bejegyzést, és mely fejleménnyel kapcsolatban nem érthető, hogy sem ekkor, sem később miért nem próbált meg a törvényszék a végére járni a kanász pontos születési helyének és idejének. 4. Végül pedig Hinrichs Vilmos vármegyei fősebész szeptember 13-án kiállított bizonyítványát arról, hogy a kanászlegény testi büntetésben részesíthető. Ezután az alügyész kijelentette, hogy a kanász szóbeli vallomása, valamint a tanúk által elmondottak alapján teljesen egyértelmű, hogy Pontyos János gyűlölettel viseltetett Kovács István iránt, és megölését „előre feltett szándékkal”74 75 követte el, ezért azt indítványozta, hogy a büntető törvényszék „mint szándékos gyilkost”76 ítélje el, egyszersmind kötelezze az áldozat fejdíjának és a tanúvallomások elkészítésével összefüggő költségek megfizetésére. Az eljárás szabályai szerint ekkor a védelem kapott szót. Mint fentebb már említettük, a kanászlegény védelmét Szabó György, a vármegye második alügyésze látta el, aki replikájának kezdetén azonnal visszautasította Istóczy Antal interpretációját, és úgy foglalt állást, hogy Pontyos ugyan szándékos gyilkosságot követett el, de tettét előre megfontoltnak és kiterveltnek egyáltalán 74 VaML Mbtir. Btpir. fasc. 91. nr. 77. Pir. Pm. „F”. Fejér Lajos járási esküdt jelentése Pontyos János keresztelési anyakönyvi bejegyzésének kereséséről a rohonci római katolikus plébánia anyakönyvében. Szombathely, 1847. szeptember 18. 75 VaML Mbtir. Btpir. fasc. 91. nr. 77. Pir. Pjkv. 76 Uo.
