Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tilcsik György: Amikor már a lóganéj sem segített. A patrióta kanász és az idegenszívű kovácslegény véres összetűzése, netán az 1848. évi forradalom előszele egy Vas vármegyei kocsmában?
GYILKOSSÁG EGY VAS VÁRMEGYEI KOCSMÁBAN 1847-BEN 677 tartózkodott, amikor a kovácslegény meghalt, sőt ő kötötte fel az elhunyt állát. Nem tért el a kilenc vallomás abban sem, hogy Pontyos nem tanúsított ellenállást, sőt mindkét kezét háta mögé téve, önként engedelmeskedett az őt megkötözni kívánó személyeknek. Ugyanakkor mindezeket nemes Boda Imre és Horvát Mihály azzal egészítették ki, hogy Kovács István elhunyta után hallották Pontyos magyarázkodó kijelentését, mely szerint azért gyilkolta meg a kovácslegényt, mivel az korábban a kisunyomi kocsmából kihajította, majd megverte őt. Egerváry Lajos a tíz tanú vallomását tartalmazó hivatalos jelentését még június 7-én készítette el, majd pedig azt a vármegye büntető törvényszéke elé terjesztette.50 51 Ezzel lezárult a gyilkosságot elkövető kisunyomi kanász elleni büntetőper első, előkészületi szakasza, és következett a második: a törvényszék előtti eljárás. Pontyos János perének tárgyalása A Pontyos János elleni per Vas Vármegye Büntetőtörvényszéke 1847. június 9-én tartott ülésén kezdődött meg, és a vádat Istóczy Antal, a vármegye első alügyésze képviselte,61 míg a védőügyvéd feladatait — miután esetünkben a mai terminológia szerint vélhetően kirendelt védő működött közre — az Istóczyt rangban követő vármegyei tisztviselő, Szabó György második alügyész látta el.52 A tárgyalás első momentumaként — az eljárás szabályainak megfelelően — a vádbeszéd hangzott el. Az alügyész gyorsan támadásba lendült, és azonnal a kanász által elkövetett, fentebb említett lopást — amelynek miután az eltulajdonított 1 mérő árpa nagy része előkerült, végül 1/4 mérő volt csupán a tárgya — hozta szóba, arra hegyezve ki a dolgot, hogy Pontyos az akkor rá kisza50 VaML Mbtir. Btpir. fasc. 91. nr. 77. Pir. Pm. „C”. Egerváry Lajos alszolgabíró jelentése Császár Ferenc, Bokor József, Sáli Ferenc, Horvát István, Csillag Károly, Boda Imre, Sipos János, Horvát Mihály, Schvenk Ferenc és Graczer Ferenc vallomásáról. Szombathely, 1847. június 7. 51 Istóczy Antal (1812-1851). Vas vármegye 1838. június 18-án megtartott tisztújító közgyűlésén második alügyésszé választották, majd Zichy Károly gróf, a vármegye főispáni helytartója Pozsonyban (ma: Bratislava, Szlovákia), 1839. november 19-én első alügyésszé nevezte ki, mely kinevezést a vármegye 1839. december 2-án lezajlott kisgyűlésén hirdették ki. Az 1842. augusztus 23-án, majd pedig az 1845. augusztus 27-én megtartott tisztújító közgyűlésen megerősítették hivatalában. VaML Mkir. Kjkv. 1102/1838., 2402/1839., 1720/1842., 1702/1845.; VaML Mkir. Köz- és kigyűlési iratok (Kir.) 2402/1839. Itt jegyezzük meg, hogy Istóczy Antal felesége Egerváry Franciska, a Pontyos János és a tanúk kihallgatását végző alszolgabíró unokatestvére volt (Balogh Gyula: Vas vármegye nemes családjai. 2. bőv. kiad. Szombathely 1901. 50.). Istóczy Antal és Egerváry Franciska házasságából született Szentkereszten (ma: Táplánszentkereszt) az 1842. november 7-én megkeresztelt Istóczy Győző (VaML Fel. akv. Szentlőrinci, r. k. kér. akv.), aki ügyvéd, szolgabíró, politikus, országgyűlési képviselő és a hazai antiszemitizmus első vezéralakja volt, és aki 1915-ben Budapesten hunyt el. Életrajzát lásd Magyar Életrajzi Lexikon. 1. Főszerk. Kenyeres Agnes. Bp. 1967. 780. p.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 5. Bp. 1897. 187-188. hasáb. 52 Szabó Györgyöt az 1842. augusztus 23-án tartott tisztújító közgyűlésen választották meg Vas vármegye második alügyészévé, majd az 1845. augusztus 27-ére összehívott tisztújító közgyűlés megerősítette hivatalában. VaML Mkir. Kjkv. 1720/1842., 1720/1845. Érdekességként említjük meg, hogy a perjegyzőkönyvben a védőügyvéd keresztnevét „Boldizsár”-nak írták, ami nyilvánvaló tévedés, hiszen Szabó Boldizsár nevű tiszti alügyésze ekkor nem volt Vas vármegyének. Lehetséges, hogy az elírást az okozta, hogy az 1847. február 8-án lezajlott vármegyei közgyűlésen kihirdették bizonyos Szabó Boldizsár ügyvéd diplomáját. VaML Mkir. Kjkv. 365/1847.
