Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre
ZSIDÓK MAGYAR NEMZETE 661 megjelent könyvében a turkológus Németh Gyula tizenegy oldalt szánt a magyarokhoz csatlakozott kabaroknak, akikről nyolc évvel később Pogány magyarság, keresztény magyarság című munkájában Deér József is több ízben szót ejtett, de esetleges zsidó hitre térésükről egyikük sem írt.120 A kazárelméletet a tudomány képviselői tehát döntően elutasították, de nem egyöntetűen. A Budapesti Szemlében Kohn Sámuel könyvéről valószínűleg az irodalomtörténész-kritikus Péterfy Jenő tollából megjelent, a Nagy Gyuláénál sokkal jóindulatúbb kritika Kohn elméletét nem vetette el, csak éppen irrelevánsnak találta. „Véleményünk szerint, a [magyar] történet későbbi fejlődésére nézve nagyon közönyös, jöttek-e be zsidó vallású magyarok, illetőleg kozárok Árpáddal vagy sem”, jelentette ki a recenzens, aki a magyar nemzet történetében a döntő momentumot nem a honfoglalásban látta, hanem a „keresztény eszme” diadalában, mely eszme „következetes keresztülvitele nélkül a magyar nemzet soha sem foglalhatott volna helyet az európai nemzetek sorában”. A zsidók és nem zsidók viszonyának kérdésében az origót ekképpen a középkori feudális keresztény Magyarország jelentette, vagyis egy olyan kor, ahol a zsidók és a keresztény magyarok teljes — jogi, kulturális, gazdasági — különbözősége és különállása magától értetődött.121 A kazárelmélet elutasítása, illetve érdektelennek minősítése mellett két olyan tudományos művet találtam, amelynek szerzői a tézist a maguk — egyik esetben roppant óvatos, másik esetben roppant konfúzus — módján alátámasztották. Marczali Henrik az első, aki az itt említett szerzők között egyben a kakukktojás szerepét is betölti, lévén az egyetlen zsidó vallású. Az 1895-ben megjelent Szilágyi-féle millenniumi Magyar nemzet története első kötetének Levédiáról és a kazár birodalomról szóló részében a kérdést illetően csupán annyit közölt: a kazárok „legnagyobb része” a zsidó hitet vallotta, a kazárok „egy törzsét” képező, tőlük kivált kabarok csatlakoztak a magyarokhoz honfoglaló útjukon. Később, a honfoglalás kori magyarokról szóló fejezetben a magyarok „eredeti” vallása kapcsán megjegyezte: „A kozárok szomszédságában megismerkedtek a mohamedán és a zsidó vallással is. Egy XI. századi legenda szerint a magyarok azzal dicsekszenek, hogy ők a zsidóktól származnak, miből talán a magyarokhoz csatlakozott kabarok egy részének zsidó hitére lehetne következtetni.”122 Tizenhat évvel később Magyarország történetét két kötetben felölelő művében a jeles történész visszakozott. Említést tett ugyan a kazár vezetőréteg zsidó hitéről, de a magyarokhoz társult kabarok vallására vonatkozóan már nem bocsátkozott semmiféle spekulációba.123 A második szerző az 1938-ban publikált tanulmánya idején még egyetemi hallgató, tanári oklevelét 120 Németh Gyula-. A honfoglaló magyarság kialakulása. Magyar Tudományos Akadémia, Bp. 1930. 233-241.; Deér József: Pogány magyarság, keresztény magyarság. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, h. n. [Bp.] é. n. [1938.] 48-A9., 52-53., 67., 187-188. 121 x. [Péterfy Jenő?]: A zsidók története Magyarországon a középkorban. Budapesti Szemle 42. köt. (1885: 102. sz.) 470-478. Az idézetek a 472. oldalon. 122 Marczali Henrik: A vezérek kora és a királyság megalapítása. In: Fröhlich Róbert - Kuzsinszky Bálint - Nagy Géza - Marczali Henrik: Magyarország a királyság megalapításáig. (A magyar nemzet története. I. Szerk. Szilágyi Sándor) Athenaeum, Bp. 1895. 19., 21., 60. 123 Marczali Henrik: Magyarország története. I—II. Athenaeum, Bp. 1911. I. 27-29.
