Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
624 VELIKY JÁNOS Széchenyi lelke mélyéig idegenkedik a tömegmozgalmaktól, ezért érthető, hogy politikai identitásának lényegét tekintve feltűnik az individuális szabadságértelmezés elve is, mely a katolicizmus lélekfelfogására csakúgy visszautal, mint a modern polgári szabadságfelfogásra: „büszke öntudattal elmondhatom, mikép ha van is olly hű, olly őszinte magyar mint én akárhány, nálamnál őszintébb és hűbb egy sincs, mire esküszöm, azért mégsem tudom felejteni — s ezt minden csepp véremben érzem — hogy önálló halhatatlan lelkű szabad lény vagyok, melly előtt halandó lényegem porban áll, miszerint bennem a magyarnak hallgatni kell, ha annak vágyai az igazságos emberrel jönek ellentétbe.”210 (Kiemelés - V J.) Ezzel az ideológiai, eszmetörténeti megközelítéssel hozza összefüggésbe aztán a legmegfelelőbb politikai „modort”, vagyis a követendő reformálási taktikát is: „Becsüljük meg tehát mindenek előtt az »embert«, mert ez a lehető legjobb modor, és legyünk meggyőződve, hogy ezzel, vagy a rohanók szójárása szerint: ezen specialitással sokkal czélszerűbben s ekkép valóban jobb sikerrel mozdítjuk elő vérünk ügyét mind nemzetiség, mind alkotvány tekintetében, mint ha a Pesti Hírlapnak et Co modora s franczhoni és uj-teutoni, már ott is jobbandán kicsapott és ide alkalmazott recipéje szerint, múlhatatlanul dögönyöznénk minden vért, hogy magyarrá váljék, és szüntelen korbácsolnánk minden magasban állót, mikép kedvező hangulatba ringattassék a mostohább születésűek iránt”. (Kiemelés - V J.) Kossuthék „modorával” kapcsolatban tehát a kibontakozó korszerű ideológiai tagolódásra utaló kifogásai vannak: mint írja, a Pesti Hírlap politikai orientációja „olly democratiai, sehol még kellőleg ki nem próbált tűhegyre van állítva a p. hírlapi szövetségesek által — szóval: minden úgy fel van lármázva, riasztva, forgatva, mikép — legalább az én felfogásom szerint — s minden önhizelgés nélkül legyen mondva, úgy látszik, mintha nem volnék minden gyakorlat nélküli — mindenek előtt be kell várni a szélvésznek némileg lecsillapultát, s addig is a nagy közönséggel kellőleg megismertetni a hazaboldogító szélvészfelidézőket.” (Kiemelés - V J.)211 Végeredményben tehát a vitában feltűnő szerepkijelölések és vállalt politikai szerepkörök a korszerű ideológiai-politikai tagolódás irányába mutatnak. A megszólalók a pozíciók megjelölésekor a nagy politikai filozófiák kategóriáit (liberális, demokrata, republikánus, konzervatív) alkalmazták, ezzel együtt azonban a hazai viszonyokkal is messzemenően számoltak, és a sajátos helyzetek körülírására nagy találékonysággal új kifejezéseket is megalkottak. Gyakran feltűnnek a szépirodalom eszközeivel teremtett fogalmak is, s ez abból a romantika-felfogásból ered, mely a politikát a művészetek részének tekinti. A politikai vita az ország pohtikai elitjének körében zajlott, résztvevőit a polgári műveltség és meggyőződés, illetve a reformátalakuláshoz kapcsolódó nemzeti elkötelezettség fűzte össze, ez a kör azonban már elsősorban nem származási, hanem funkcionális elit volt, erre való tekintettel nevezhető polgári elitnek.212 210 Uo. 508-509. 211 Uo. 509-510. 212 Párhuzamként Volker Press: A nemesség a XIX. században. A régi Európa vezető társadalmi rétegei a polgári-bürokratikus korban. In: Túlélők. Elitek és társadalmi változás az újkori Európában. Bp. 1993. 11^40.
