Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
620 VELIKY JANOS Igen feltűnő módon egyetértő jelzés érkezett a liberális ellenzék egyik fontos személyiségétől, Eötvös Józseftől is, melynek alapjául szolgáló és a kormányhoz küldött emlékiratai azonban mindvégig titokban maradtak, s ezeket ma sem ismerjük, csupán a másodikhoz kapcsolódó levélből tájékozódhatunk az azokban foglaltak tartalma felől.188 Léteznek történetírói interpretációk, melyek Eötvös fellépését nem is ebben a kontextusban, hanem a kormányzati tétlenkedés bírálataként értelmezték, Horváth Mihály például Eötvös nevét a konzervatívokkal együtt említi: „mind emlékiratokban, mind élő szóval számos panasz érkezett a kormány élén álló Lajos főherceghez, Metternich és Kolowrat miniszterekhez a conservatív mágnások és követek, sőt ellenzéki tagok, jelesül b. Eötvös József részéről, a magyar kormányszékek s különösen gr. Majláth kancellár tétlensége ellen”.189 Naplójából kivehetően Széchenyi Eötvös fellépését nem vette komolyan, ami A Kelet népe-vitára visszatekintve egyáltalán nem tartható meglepőnek. Viszont Eötvös javaslatai hamar birodalmi tisztségviselők kezébe kerültek, s ezeknek egy része darabokra szedve különböző állásfoglalásokban fel is tűnik. Például Eötvös arra tesz javaslatot, hogy a kormányzat irányításával megvalósuló „nyugodt haladáshoz” a szabad királyi városok szavazatarányának megnövelésével szerezzen a kormány az alsótáblán többséget (a felsőtáblán már létezik). Ez a javaslata, talán Szalay László elgondolásával kombinálva,190 olvasható Metternich Ueber die ungarischen Zustände című, 1844 végén rögzített iratában,191 ám az egész önmagából kiforgatva, a szerző(k) szándékaival is szembefordítva kerül felhasználásra. A bécsi kormányzattal való együttműködést szorgalmazók helyzete kétségtelenül bonyolult és számos kétértelmű jelenséggel volt terhelt. Eötvös mentegetőzni is kényszerül, hogy az ellenzék keretei között marad, ám mégis a kormányzatnak tesz taktikai javaslatokat. Mint ismeretes, ő két memorandum formájában fejtette ki javaslatait a kormány oldaláról meginduló reformok reményében 1843-ban.192 Széchenyi pedig mérlegelni volt kénytelen a politikai nyilvánosságban történt fellépésének és a Jelenkorban publikált írásainak hatását kormánykörökben, s csalódottan állapíthatta meg, hogy „Mett[ernich]nek az újságban való fellépésem sem tetszik”, majd a követhető politikai utak megjelölése mellett izgatottan hagyta el a mérlegelések terepét: „se nem Madarász, se nem Metternich] - hanem alkotmány”.193 (Kiemelés - V J.) Széchenyi „független” politikai pozíciója valójában nehezen védhető. Ellentmondásos viszonyrendszer, melyet ő dolgozott ki, s melyben a szerepét néha „túljátssza”, viszont önreflexiós képességének kiváló bizonyítékaként igen találóan ő maga írja körül naplójának: „Eszméim összezavarodnak... Je me sens devenir fou (Érzem, megbolondulok)... Ülés a mágnásoknál [...] Beszélek — azt hiszem, filozofiku188 Veliky János: Eötvös József bizonytalan alkotmányos pozíciója. In: Uő: A változások kora. Bp. 2009. 83-96. 189 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történetéből. 3. Pest 1868. 12. 190 Veliky J.: Eötvös József bizonytalan alkotmányos pozíciója i. m. 86. 191 Aus Metternichs nachgelassenen Papieren i. m. 51-63. 192 Lásd Veliky J.: Eötvös József bizonytalan alkotmányos pozíciója i. m. 83-92. 193 Széchenyi I.: Napló i. m. 1002.
