Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
618 VELIKY JANOS meg mindenekelőtt hiuságnélküliség” jellemző rájuk.176 Viszont a szemben álló csoport megnevezésekor elveszíti politikai nyugalmát, nagyon kiélezett ítélet formájában megkülönbözteti őket a hasznos polgároktól, mivel félti tőlük a kiszámítható és kiegyensúlyozott változást. Beállítása szerint erre a csoportra jellemző az „enthusiasmus, költészet-vizio, magas paripán lovaglás, szóteli és gondolatüres declamatio, meg mind azon dacz, hiú viszketek, rögtönzés, túlbecsülés, gazda nélküli számolás, peleusi harag, zugjogászi elv- ’s ügyfitogtatás, olympusi dörgés, meg mennykövezés, zaj, lárma, ráfogás sat.”.177 Kijelenti, hogy velük, az „ügyetlen hajósokkal” nem lehet „sikeresen” együtt haladni, mivel náluk „mámoros kocsis ül a bakon”, s ilyenkor persze már régóta Kossuthra gondol.178 Csoportszerveződésükkel kapcsolatban már jó ideje, mintegy a modern politikai pártszerveződés folyamatát érzékelve-érzékeltetve, „Pesti Hírlap pártot” emleget. Érzékeli az ország politikai berendezkedésének egyre differenciálódó rendszerét, amikor egy-egy tényezőt világosan körülír, például megkülönbözteti a kormányzat bírálatát és a társadalmi mozgalmakkal való együttműködést felvállaló, elitszerűen működő független személyiségek szövetségének törekvéseitől.179 Ez idő tájt az ellenzékhez kapcsolódó Wesselényi végül persze nem fogadta el Széchenyi politikai ajánlatát. Érdemes elgondolkodni azon, hogy Széchenyi politikai meghívása, őszinteségét legcsekélyebb mértékben sem megkérdőjelezve, kellőképpen Józan” és „kiábrándult” volt-e. Különösen annak ismeretében, hogy az említett csoportok között a szerveződés elveit tekintve már lényeges eltérések kezdtek mutatkozni, melyeket láthatóan ő is jól felismert, az 1840-es évek elején már új, hazai eszmei-politikai irányzatok voltak kialakulóban, így közöttük csak a politikai észszerűség határait átlépve lehetett volna hidakat építeni. Azt pedig Széchenyi különösen fájlalta, hogy Wesselényi a „Pesti Hirlap párthoz” közeledett, melynek közpolitikái működésében ő egyre több kifogásolnivalót talált. Különösen a szélsőségességet igyekszik rábizonyítani Kossuth körére, ennek érdekében költői képpel él és hasonlattal megerősített nyelvezetet használ: a megjelölt „hirlapisták” „felcsigázott, felingerelt” szenvedélyt visznek a közéletbe, s ezzel sok kárt okoznak, hiszen „a langyos sőt még a meleg víz is megsustorogtatja az izzó vasat”.180 A már jól ismert „szív” és „ész” fogalompár tűnik fel a Wesselényi és Kossuth című értekezés hetedik részében: „a baj, a főben, a még ki nem ábrándult, és magát szünet nékül túlbecsülő s ez ok miatt természetesen múlhatatlanul maga magát meg nem szünőleg rászedő, megcsaló, mystificáló főben. - Igen, itt a baj, a főben, s korántsem a kebelben”.181 (Kiemelés - V J.) A „bajról” fiziológiai leírást ad, „a főnek feligerlett vértódulási állapotában lappang a baj, egyedül itt, sehol másutt; azon ábrándos állapotban, melly elevenebb képzetüeknél, vérmesb temperamentumuak-176 Uo. 309., 339-340. 177 Uo. 340. 178 Uo. 355., 371. 179 Uo. 367. 180 Uo. 355. 181 Uo. 357.
