Századok – 2016

2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában

A SZÉCHENYI-KOSSUTH-VITA MÁSODIK SZAKASZA 615 ző azt állítja, hogy a bécsi kormányzat magyarországi politikája megváltozott, s „ma már olly jó színben van a magyar mind nemzetiségre, mind alkotványra nézve, ha e színt azon haloványsággal és fekete sárgasággal hasonlítjuk össze, mellyben 17-18 év előtt sínylődött, hogy valóban kétségbe esésre nincs vagy leg­alább nem volna ok, ha nemzeti testünk ezen normális visszatérésébül az egészséghez éretlen kisérletekkel és tapintatlan rögtönzésekkel ki nem zavar­tatnék”.161 Széchenyi azt fejtegeti, hogy Wesselényi és „iskolája” a változást nem veszi tudomásul, ezt republikánus szempontok által motivált gondolko­dásnak minősíti, s a következőkkel írja körül: „tudom én méltányolni azon fél­tékenységet és repuhlicanus óvatoskodást, mellyel Wesselényi el vala telve, mert hiszen alkotványos nemzetnek egyáltaljában soha nem lehet mottója a ha­tártalan bizalom, meg a semmibe nem avatkozni akarás”. (Kiemelés - V J.) De a birodalmi kormánnyal való kapcsolatokban ő mégsem a kritikai szemponto­kat, hanem a bizalmat tekinti célravezetőnek, ezzel kifejezve nemcsak a valósá­got, hanem saját reményeit is. Vagyis az „engesztelő, felvilágosító, egymást er­kölcsileg meggyőző eljárást” tartaná hasznosnak, az „elkedvetlenítőt, ingerlőt” viszont kifejezetten károsnak.162 Széchenyi azt is leírja, hogy a józan politikai gyakorlat másrészről számol azzal a bonyolult közjogi viszonnyal is, mely Magyarországot Ausztriához kap­csolja. Hangsúlyt helyez arra a tényre, hogy „alkotmányos országa — (a külföld hiedelme szerint tartománya!) — vagyunk egy alkotványnélküli absolut közbi­rodalomnak” (kiemelés - V J.), amivel a liberális ellenzék 1847-ig kellő mérték­ben valóban nem számolt.163 És úgy gondolja, hogy ebben a körben „a politika szövevényes mezején”, különösen ha a fokozatos átalakulás ugyancsak bonyo­lult formuláját is ideszámítjuk, nagyon átgondolt reformeljárásra van szükség, és ennek középpontjába a többször emlegetett Klugheit fogalmát állítaná, melynek magyar megfelelőjéül az ildomos kifejezést ajánlja.164 Ezzel összefüg­gésben aztán egy újabb politikai fogalmat vezet be: „nincs tán a földtekén bok­rosabb, mint körülményeink közt a valóban hasznos polgár szerepét, kivált egy kissé tágabb s felsőbb körökben eljátszani”.165 (Kiemelés - V J.) A hasznos polgár működésével összefüggésben szól saját, a fejedelmi ud­varral együttműködő reformer szerepéről: úgy fogalmaz, hogy itt van az „őszin­te kibékülésnek, egyetértésnek s együttmunkálkodásnak ideje: azt hiszem, tán én lehetek [...] azon kiábrándult felfogásnak [...] alkusza, megkedveltetője; [...] hogy Magyarország csak úgy lehet legboldogabb, ha udvarával legbarát­­ságosb viszonyban áll”. (Kiemelés - V J.) A barátságos viszony feltételéül szab­ná a magyar alkotmányosság elismerését csakúgy, mint hogy „a magyar nem önálló, nőtlen, de házas, és ekkép [...] belé kell magát gondolnia és ildomosán belé is illesztenie azon nemzetek családi körébe, mellyek a közbirodalmat képe­zik [...]; minthogy az, mi van s mi létezik, nem kiván megmutatást, mert e nél­161 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 292. 162 Uo. 292-297. 163 Uo. 307. 164 Uo. 306. 165 Uo. 309.

Next

/
Oldalképek
Tartalom