Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
616 VELIKY JÁNOS kül nem vétethetik kérdésbe”.166 (Kiemelés - V J.) Nem kerülheti el azonban figyelmünket, hogy ebből a képzelt rendszerből kimarad — miként az máshol is megfigyelhető — a változás rendje, hiszen ő sem lehet egészen tisztában a politikai tényezők reformhajlandóságával, így a közös viszonyra vonatkozó további javaslatai is túlságosan általánosságban maradnak. A német romantika nagy alakja, Schiller Széchenyi politikai kultúrájának szerves részét képezi, szereplőit és költői képeit több alkalommal felhasználja politikai jelenségek érzékeltetésére,167 így amikor a Wesselényi és Kossuth egyik legfontosabb politikai fogalmáról, a „hasznos polgárról” értekezik, korántsem váratlanul Schiller Az ideálok című költeményére hivatkozik. A romantika e kedvelt és ismert műve, mely Liszt Ferencet is megihlette, Széchenyinek alkalmat adott arra, hogy Wesselényit régi barátságukra emlékeztesse, „azon derült napokra még, mikor Schiller »ldeál«ján innen valánk”168 (kiemelés - V J.), vagyis amikor Schiller szavait használva nem volt „magasság” és „messzeség”, s még egyiküket sem „nyűgözte gond és kétség”. A költeményben az élet több szakaszáról esik szó, így arról a később bekövetkező alkotó korszakról, amely Schiller beállításában az ifjúkort követi. Ez a „munkálkodás” időszaka, mely szükségképpen együtt jár az ifjúkori ideálok (ábrándok) felülvizsgálatával, vagyis mintegy a „kiábrándulással”. Az emberi életnek ilyen szellemi íve Széchenyit is sokat és nagyon intenzíven foglalkoztatta, a folyamatot igyekezett mindannyiszor megközelíteni és egyre pontosabban körülírni, mert felfogása szerint a szellemi helyzetek pontos felismerésétől és megjelenítésétől függ a „hasznos munkálkodás” módja, eszköze. Széchenyi 1843 januárjában, a Wesselényi és Kossuth ötödik darabjában őszinte megrendüléssel kéri Wesselényit, hogy mivel a politikai helyzet megváltozott, lépjenek szövetségre, kössenek „ismét frigyet”, „Jer tehát közénk”, „térj tehát ismét közénk”, „siess azért ismét közénk”169 - ismételgeti újra és újra. E csoportosulást, a „függetlenek” körét, melyhez barátját meghívja, nehéz megragadni, hiszen nem társadalmi-szociológiai, hanem szellemi-kulturális jellemzőkkel írja körül. Mindenesetre a közéletben működő, hasznos politikai szerepet betöltő személyekre gondol, akiket persze név szerint nem tudunk egészen pontosan megnevezni. Elsősorban azért, mert a változásokat (vagyis a polgárosodást) irányítani hivatott és elitszerűen szerveződő csoportba való bejutást Széchenyi semmiféle rendi és osztályszempontokhoz nem kötötte volna — ebben a tekintetben tökéletesen modellálta a hazai polgárosodás módját —, annál inkább gondolt viszont szellemi-kulturális kvalifikációra.170 Korábban naplójában a változást generálók megnevezésével is érzékeltetni igyekezett, hogy ők megszabadulnak az átalakuló társadalom nehezen megragadható viszonyaitól, ideális esetben elemelkednek a társadalom mindennapiságától, ők „az emberi166 Uo. 319-320. 167 Uo. 451.; Jelenkor, 1843. március 12. - „a political asszony-notablitások osztálya, melly halhatatlan Schiller nő-ideálját fel nem fogta” (a „Das weibliche Ideal”-ról van szó). 168 Uo. 344. 169 Uo. 337., 341-342. 170 Széchenyi István: A Kelet népe. Pest 1841. 5-6.