Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
614 VELIKY JÁNOS következőképpen beszél: mindnyájan „úgy nevezett udvari emberek fogunk lenni”, hiszen a fejedelem a törvényesség útjára lépett, az opponálok pedig (tekintet nélkül arra, hogy a hagyományos vagy a korszerű alkotmányos ellenzékiség pozícióját veszik fel) természetesen tévednek, a kormánnyal feltétel nélkül együttműködőkről pedig alig esik szó. Széchenyi tehát a Világh&n politikai pozíciókat jelölt ki: az ellenzékiség különösen nagy hibája, hogy egyoldalúan hajszolja a népszerűséget, s mint a „hatalom és a sokaságnak character-körüli zavart” ideája „inkább vadász ál fényt”, „erősebben szomjaz néptömjént, mint belső csendet”, melyet „honi előmenetelek legbizonyosb elölő maszlagénak” nevez, viszont — hangoztatja — az ideális gondolkodás elvezet a „lelki független” személyiséghez, aki „csak egyet akar, és sem a kormányé, sem a nemzeté, hanem csak önmagáé, s igy csak annak védelmére akarja szentelni szavát, a mi bélátása s legtisztább lélekismerete szerint igazság - kirekesztőleg sem a kormány, sem a nép embere soha nem lehet; hanem ő messze a bizodalomtul s még távulabb a bizodalmatlanságtul, férfiúi ébredséggel s mindig egyenlő characterrel, majd a kormány, majd a nemzet vélekedésén fog lenni, miként t.i. Ítélete szerint egy vagy más rész kívánja a Valót”.156 157 Itt Széchenyi valamiféle politikai irányzatok felett lebegő, kormány és ellenzék ellentéteit kiküszöbölő értelmiségi szerepkört157 rajzol fel, melyet leginkább a „lelki függetlenek”158 159 személyesítenek meg. O ezek tulajdonságait már korábban ugyancsak körülírta. A szükségképpen kis létszámú elitcsoport tagjai a tisztánlátás érdekében a pillanatnyi érdekharcoknak és érdekellentéteknek fölébe helyezik magukat, a romantika perfekcionizmusának a szellemében önmagukat fejlesztik, küzdenek a „balítéletek ellen”, a csoport egy-egy tagja mintegy az „emberiség lovagja”, aki adott esetben „önnön érdekei ellen beszél - és e nehéz győzelmet saját magán aratja”, a „filozófia templárius keresztjét” pedig a szívében viseli.169 A társadalom és részben az államhoz fűződő kapcsolatok fölé „erényes életű” személyt helyezne, mert — megítélése szerint — csak az képes nehezen megragadható társadalmi törekvésektől, mozgalmaktól függetlenül dönteni, „aki maga senki, és akinek semmije sincs; sem rangja, sem kitüntetései”, ezért is az érdekek nyílt politikai megjelenítésétől óvakodik.160 Megítélése szerint ezeknek a kritériumoknak ő megfelelne, s valóban, e szerepkör betöltésére az 1840-es években ismételten kísérletet is tesz. Visszatérve Széchenyi tíz részből álló Wesselényi és Kossuth című „értekezéséhez”, melynek alapját tehát már korábban kifejtett nézetek képezik: a szer156 Széchenyi I.: Világ i. m. 261-283., főként 278. 157 Az értelmiség változásokban betöltött szerepéről és államhoz való viszonyáról: Kari Mannheim: Az értelmiség szociológiai problémája. In: Korunk értelmisége. Vál., bev. Huszár Tibor. Bp. 1975; Robert K. Merton: Társadalomelmélet és társadalomstruktúra. Bp. 2002. - A hazai társadalomban kialakult értelmiségi szerepkörök értelmezéséről: Veliky János: „Nekünk a filozófia templárius lovagjainak kell lennünk”. In: Szabó István Emlékkönyv. Szerk. Rácz István. Debrecen 1998. 293-301.; Uő: Polgárosodás és szabadság. Bp. 1999. 9., 51. 158 Széchenyi I.: Világ i. m. 261., 264., 269. 159 Uő: Napló i. m. 402., 415., 472., 492-493. 160 Uo. 426.
