Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
A SZECHENYI-KOSSUTH-VITA MÁSODIK SZAKASZA 599 mus eszméjével hazatérő diákok csakúgy szerepet játszanak, mint az itthon is (gyakran főúri vagy kollégiumi könyvtárakban) hozzáférhető jelentékeny szakirodalom olvasása. Hasonlóképpen mérlegelendők a korszak egészére jellemző magánutazások, melyeknek szellemi hozadéka jól felmérhető olyan szerzők útleírásaiból és naplóiból, mint Széchenyi István, Bölöni Farkas Sándor vagy Szemere Bertalan. A francia államelmélet gyakran német közvetítéssel érkezik, például Christian Wolff révén, s a Habsburg-monarchia teoretikusai, Sonnenfels vagy Martini, ugyancsak ismertetik a felvilágosodás államtudományi eszméit, ők viszont a francia természetjogot az abszolút monarchiához igazítják.78 A századelő politikai fogalmi gondolkodásában az igényes, differenciált megközelítéseket segíti Kant Zum ewigen Frieden című irata, azáltal, hogy értelmezi a különféle uralmi formákat: fejedelmi uralom, nemesi uralom, népuralom (forma imperii), ugyanakkor szól az államhatalmi ágak szétválasztásáról és az uralkodási formákról (forma regiminis), benne a polgári képviselet elvéről. Nála kedvező megítélést a fejedelmi uralom kap, mert véleménye szerint a képviselet elvével az egyeztethető össze a leginkább, míg a nemesi uralom, s főként a népuralom arra szinte alkalmatlan.79 Kant magyar értelmezései egészen különböző kontextusban jelennek meg, például Batsányi Der Kampf című költeményében és a hozzá fűzött Toldalék ban a fejedelmi uralommal egyesített képviseleti elv kapja — Kant nyomdokain haladva — a legkedvezőbb megítélést („republikánus és konstitucionális monarchia”), erre épül aztán az úgynevezett magyar bonapartizmus gondolata,80 mely szerint a Habsburg Birodalomból kiszakadó és a Napóleon fennhatósága alatt átrendeződő Európában elhelyezkedő Magyarországon intenzív polgárosodás várható.81 Az abszolutizmus reformjainak minőségével szemben azonban egyre növekvő bizalmatlanság alakul ki, Metternich politikája manipulálja és taszítja a szereplőket, a rendszer folyamatosan viták középpontjában áll, ám a hozzá fűződő remények — nyilvánvaló és elfedett kényszerek szorításában — egészen az 1848-as forradalomig léteznek. A századfordulón számos politikai fogalom már reformkori értelemben jelenik meg. Az irodalomtörténet-írás például úgy látja, hogy a korszak egyik legkitűnőbb politikai teoretikusa, Batsányi használja elsők között modern értelemben a liberális jelzőt,82 s a közös liberális olvasmányélményből származtathatóan majd ezt viszi tovább a fiatal Kölcsey és Kállay Ferenc reformizmusa.83 A változást remélő magyar reformerek a fejedelmi hatalommal szemben a kép78 Benda Kálmán: A magyar jakobinus mozgalom története. In: Uő: Emberbarát vagy hazafi? Bp. 1978. 112-114., 129.; Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1980. 593-594. 79 Immanuel Kant: Az örök béke. Ford. Babits Mihály. Bp. 1985. 21-24. 80 Lásd Tárnái Andor Batsányi-kérdésben előadott vitaindítóját: Batsányi Der Kampf-ja. Irodalomtörténeti Közlemények 71. (1967: 3. sz.) 265-270., valamint Benda Kálmán A jozefinizmus és jakobinusság kérdései a Habsburg-Monarchiában című tanulmányát: Történelmi Szemle 8. (1965: 4. sz.) 387-422., és főként Szauder József: Géniusz és torzó. In: Uő: Az Estve és az Alom. Bp. 1970. 297-307. 81 Szauder J.: Géniusz és torzó i. m. 303. 82 Tárnái A.: Batsányi Der Kampf-ja i. m. 267. 83 Szauder J.: Géniusz és torzó i. m. 301., 305-306.
