Századok – 2016
2016 / 2. szám - KRÓNIKA - Simon Zoltán: Búcsú Koppány Tibortól
532 KRÓNIKA rosi érdemeiért 1993-ban Szinnyei József-díjjal, életművéért 1999-ben Magyar Örökség-díjjal tüntették ki, 2000-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Eötvös József koszorúját, habilitációja 65. évfordulóján a jogelőd Budapesti Műszaki Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara „Kari Emlékéremmel”, 100. születésnapján a Magyar Történelmi Társulat emlékplakettel tisztelte meg. Életkorban olyan generáció tagja volt, amelyben a régi erkölcsök, a régi munkafegyelem munkált. Berlász Jenő keserű lefokozása, mellőzése idején is meg tudta találni helyét a magyar tudományban, akárcsak állásukat vesztett kortársai, Benda Kálmán vagy Wellmann Imre. Nemzedéke — amelynek immáron utolsó képviselőjeként távozott közülünk — méltán érdemli meg, hogy büszkeséggel tekintsünk rá. ifj. Barta János BÚCSÚ KOPPÁNY TIBORTÓL Mindig pótolhatatlan veszteség, ha valaki — a neki kiszabott életút végén — eltávozik e földi világból. Mégis, néha úgy érezzük, egyszerre több embert veszítettünk el, s így a veszteség még keservesebb. 2016. január 30-án életének 88. esztendejében elhunyt Koppány Tibor. A szomorú hír nyomán számos különböző szakfolyóiratban olvasható, vagy lesz olvasható megemlékezés az elhunytról, hiszen több tudományág is meghatározó személyiségei között tarthatta őt számon. Mintha egyszerre több embert veszítettünk volna el. A Kaposvárott, 1928-ban született Koppány Tibor elsősorban építész volt. Érdeklődése már a budapesti Műegyetemen végzett tanulmányai alatt a történeti építészet felé fordult, így aligha véletlen, hogy rövid oktatói tevékenység után, 1956-tól a Győri Tervező Iroda Műemléki Csoportjánál talált munkát. Építész tervezői munkájának kiteljesedése azonban az Országos Műemléki Felügyelőség keretein belül történt meg, ahol 1959-től nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Itt hamarosan egyik meghatározó tagja lett a műemlékes építészek nagy generációjának, tevékenyen hozzájárulva a magyarországi műemlékvédelem fénykorához. Az általa tervezett helyreállítások mindmáig példamutatóak, eredményei gyönyörűséggel töltik el azokat, akik szívesen keresik fel az ország műemlékeit. Terveire a visszafogottság, az egyszerű megoldások keresése, a közérthető bemutatásra való törekvés, de mindenekfelett a maximális hitelesség megőrzése a jellemző. Sokféle épület megújulása fűződik a nevéhez, szinte az ország minden pontján. Tervezte műemléki lakóházak helyreállítását (elsősorban Győrben és Sopronban), az ő keze nyomán születtek újjá többek között a zalaszántói római katolikus, a szamosbecsi református, a gyöngyöspatai és a mátraverebélyi római katolikus templom, Oskü kerektemploma és a pápoci kápolna, a dörgicsei templomromok vagy a nagyvázsonyi pálos templom- és kolostorromok. S természetesen várak: Boldogkő, Csesznek, Kereki, Sümeg. Koppány Tibor a romoknál is — ahol pedig legfájóbb a részletek hiánya — a feltétlen hitelességre, s egyúttal a rom, mint történeti forrás lehető legteljesebb megőrzésére
