Századok – 2016
2016 / 2. szám - KRÓNIKA - Barta János, ifj.: Berlász Jenő (1911-2015)
KRÓNIKA 531 azokat a pozitív vonásokat, amelyek munkáit jellemezték. Ezek között is első helyre a források abszolút tiszteletét kell sorolnunk. Kutatásaiban nem az általános, valamely korban elfogadott prekoncepció felől haladt a részletkérdések felé, ami nem egyszer tudja hamis eredményekre vezetni a történészeket, hanem az ellenkező irányt követve, a tényekből vonta le következtetéseit. A részletek vizsgálatából indult ki a pályáját — és megbecsülését — meghatározó alapvető munkákban is (Thurzó birtokok, erdélyi úrbérrendezés, majd a parasztfelkelés és a hozzá kapcsolódó jobbágypolitika stb. vizsgálata). Munkáinak jellemzője a számos, a forrásokból származó idézet beiktatása, ami hitelesebbé, ugyanakkor életszerűbbé is tudja emelni a vizsgált témakört. Ez persze nem jelentette azt, hogy megrekedt volna a részleteknél. A továbblépést nemcsak a tények rendezése, a közvetlen összefüggések feltárása jelentette számára, hanem a tágabb környezetbe való behelyezés, az elméleti következtetés, ha kellett korábbi, nagynevű történészek nézeteinek kiigazítása, cáfolata révén is. A románság helyének kijelölésében az erdélyi agrártársadalomban például elutasította a laikus közfelfogásban elterjedt, leegyszerűsítő magyar úr - román paraszt szembeállítást és az etnikai elkülönítés helyett a társadalmi oldalra helyezte a hangsúlyt. Hiszen az erdélyi viszonyok alaposabb ismerete bárkit meggyőzhet arról, hogy a magyarok (és székelyek) között is számos jogfosztott elem élt, s „a nemesség kiváltságait is nagyszámú román vagy román eredetű család élvezte”. Ennek igazolására persze — ahogyan írta — „az egész kaleidoszkópszerűen tarka és mozgalmas erdélyi szociális fejlődést nyomon kell kísérni”. A románság az erdélyi agrártársadalomban c. tanulmányában ezt meg is tette. Hasonlóképpen próbálta értékelni a bécsi hatalmat Erdélyben képviselő főtisztviselők esetenként ellentétes jellemű személyét. Míg az egyik oldalon azt igazolta, hogy hogyan igyekezett megakadályozni Bruckenthal kancellár a Mária Terézia által kezdeményezett úrbérrendezés végrehajtását, addig a másik oldalon bemutatta, hogy mit tett O’Donnel gubernátor-főhadparancsnok az udvar szándékainak megvalósítása érdekében. Utóbbit így — császári tiszt volta ellenére — rokonszenves egyéniségként mutatja be. Megítélésében fontos tényező, hogy nem hagyta magát befolyásolni a divatos történetírói irányzatoktól, vagy a tényeket árnyékba borító ideológiáktól. 1945 előtt ez mindenképpen lehetett érdem, hiszen függetleníteni tudta magát a gazdasági-társadalmi hátteret sokban figyelmen kívül hagyó szellemtörténeti irányzattól. Az 1945-öt követő években viszont, amikor a marxizmus legkedvezőtlenebb oldaláról mutatkozott be, ezt a tulajdonságát nem méltányolták. Tragikus következménye a kizárólagosságra törekvő marxista szemléletnek, hogy olyan, kifejezetten a tények, a gazdaság és társadalomtörténet talaján álló történészek, mint Berlász Jenő (vagy Szabó István) munkáját nem méltányolták, őket, tanítványaikat meghurcolták. Berlász kortársai helyett csak a következő generáció tagjai kaphattak elismerést, tanítványaikból lehettek újra professzorok, akadémikusok. Életművét persze nem a mellőzés minősíti, hanem az utókor megbecsülése. Berlász Jenőt 1992-ben rehabilitálta a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tanácsa, s egyidejűleg címzetes egyetemi tanárává fogadta. Könyvtá-
