Századok – 2016

2016 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Horváth Richárd: Monumenta ecclesiae Vesprimiensis 1437-1464

tott 1416-os gnieznói-i kódex lehet érdekes számunkra, ahol egy a magyar kalandozókra tett meg­jegyzés támasztja alá, hogy egy délnémet kommentátor keze nyomát őrzi a vizsgált kézirat. Lidia Negoi (Bergeni Egyetem) „Gottfried és számtalan olvasója, a 14. századi Aragónia esete” című ta­nulmányában Gottfried művei hatását elemzi a IM Péter katalán és aragón király utasítására, 1363-ban megkezdett „Compendi historial”-ban. A mű alapvetően Vincent de Beauvais „Speculum historiale”-ját követi annak időbeli határig, a 13. század közepéig, majd a szöveget ki­egészítették az 1360-as évekig, talán észlelve, hogy Vincent már maga is emelt át történeteket Gottfriedtől. A munka közben azonban a domonkos rendi fordítók, elsőként Jaume Domenech fi­gyelemmel voltak a szintén domonkos Gottfried „Pantheon”-jára is, és a tőle vett idézeteket — szemben Vincent eljárásával — gondosan megjelölték. így Vincent kibővített fordítása közvetett módon széles körben tette ismertté Gottfried „Pantheon”-jának átvett részleteit, messze meghaladva az egyetlen Aragóniában másolt kézirata lehetséges hatását. Magyarországon nemcsak olvasták, hanem a kéziratai is megvoltak, még ha a Bibliotheca Hungarica csupán egy, 14. század végi kézirat esetében valószínűsíti hazai használatát („Libri Pantheon”, Fragmentum gestorum Henrici VI. Csapodi Csaba - Csapodiné Gárdonyi Klára, Bu­dapest, 1993, 2: Nr. 2519, Prága, Állami Könyvtár III.C.14.). Gottfried műveinek magyarországi ismerete azonban már elég ok arra, hogy a hazai kutatás látókörébe is bekerüljön a Thomas Foerster által szerkesztett hasznos kötet. TÖRTÉNETI IRODALOM 517 Veszprémy László MONUMENTA ECCLESIAE VESPRIMIENSIS 1437-1464 (A veszprémi egyházmegye múltjából 25.) Szerkesztette: Dreska Gábor - Karlinszky Balázs. Veszprémi Főegyházmegye, Veszprém, 2014. 346 o. Régi adóssága a magyar középkorkutatásnak, hogy a késő középkori források terén a for­ráskiadások aránya felettébb csekély. Éppen ezért minden olyan kiadvány, amelyik ezt a hiányt csökkenti, figyelemre érdemes. A szóban forgó kötet a Veszprémi Érseki és Káptalani Levéltár ki­adványsorozatának 25. darabja. Sokadik kiadvány egy patinás sorozatban, ám egyúttal egy Msorozat kezdeteként is tekinthetünk rá. A veszprémi egyházi levéltárakban eleddig sem volt rit­ka a középkori forráskiadás, gondoljunk csak Veszprém város okmánytárára és annak Pótköteté­re, a 20. század első felének itteni kiadványairól már nem is szólva. Ám a mostani szerkesztők e korábbi munkák gyakorlatához képest újítással álltak elő. Egyrészt letettek arról, hogy válogatott forrásokat adjanak közre, kiadványuk teljességre törekszik. Másrészt átvették az Esztergomban mára lassan évszázados hagyományra visszamenő gyakorlatot, miszerint időrendben és teljes szö­veggel adják ki okleveleiket. Ebből született meg a „Monumenta Ecclesiae Vesprimiensis 1437-1464” címet viselő kötet alapötlete. Az egyházban meglévő hagyományok ápolásán túl azon­ban újítástól sem riadtak vissza. Ismervén (és az Előszóban ismertetvén is) a hazai kiadott forrá­sok arányát, nem fáradtak korábbi (az Árpád-kortól a Zsigmond-korig terjedő időszakot értve most) oklevelek sokadszori — lássuk be — teljesen fölösleges, újbóli kiadásával, hanem a szöveg­­kiadásokat nélkülözni kényszerülő kései középkor felé fordultak. Döntésüket a 2008-as esztendő „Reneszánsz év” pályázati lehetőségei csak megkönnyítették. így született meg az intézmény őrzésében lévő Hunyadi-kori (esetünkben az 1437-1490 közötti esztendőket értve ez alatt) oklevelek kiadásának első kötete. Elmondhatjuk, jó döntést hoztak. Amikor az ember recenzió írására adja a fejét (Nem lehet elhallgatni, hogy ebben az ismer­tetésben akad egy pikáns elem. A recenzens ugyanis maga is szerzője — három szöveg közlésének erejéig — a 181 forrást tartalmazó kötetnek.), két lehetőséggel mindenképpen számolhat. Ha a könnyebb végét fogja meg a dolognak, villámgyorsan leírhatja a kötetet —a sorozat múltja, a szer­­ző/szerkesztő korábbi munkássága, a kötetben található dokumentumok és lábjegyzetek száma, apparátus minősítése, néhány (netalán több) baki leírása, mutatók méltatása vagy gyengeségeik kiemelése —, azután le is porolhatja a kezét: a feladat teljesítve. Az ismertetett kolléga elvárt hálája avagy kívánt bosszankodása garantált.

Next

/
Oldalképek
Tartalom