Századok – 2016
2016 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Csákó Judit: Bagi Dániel: Az Anjouk Krakkóban. Nagy Lajos lengyelországi uralmának belpolitikai kérdései
gét, hogy bizonyos információk éppen a magyar krónikákból — de nem Anonymusból, mint Koroljuk gondolja — jutottak el az orosz forrásokba. A „Régmúlt idők krónikája” egyszerre krónika, évkönyv, legendárium, s tartalmazza Vlagyimir Monomahnak a fiai számára készített - és a szláv térségben egyetlen, egyébként fordításban már korábban is olvasható „királytükrét” (Poucsenyie/Tanítás). A PVL-ben a Ruszra vonatkozó évszámok a 852. évtől veszik kezdetüket, de végül a varég fejedelmek behívásának 862-es évszáma vált az orosz államalapítás 1862-ben megünnepelt időpontjává. A kísérő tanulmányok írói jól érezték, hogy a forrás teljessége feletti öröme mellett a hazai olvasók érdeklődése továbbra is elsősorban a magyar említésekre (Font Márta: A Kijevi Rusz és a magyar királyság, 303-316.), valamint a kunokra vonatkozó fejezetekre fog irányulni. A jegyzetek meggyőzően vonultatják fel a szakirodalmat annak bizonyítására, hogy a magyarok minden bizonnyal érinthették 9. századi vándorlásuk során a területet. Ugyanakkor a Kijev területén említett „Álmos”(01ma)-udvarházának (882) — többeknek, köztük Fodor Istvánnak (Bp, 2008) kevésbé elutasító álláspontja ellenére — valószínűleg semmi köze a magyar fejedelemhez, miként a magyar hegy (Ugor hegy, 898) szókapcsolat értelmezésénél sem árt az óvatosság, hiszen a melléknév után grammatikai okból eredetileg nem a ’hegy’ szó állhatott. Balogh László többek között az orosz szövegben előforduló fehér és fekete magyarok/ugorok értelmezésére kínál megoldást (A magyarság a kelet-európai nomád népek sorában, 279-302.). Meggyőzően utal arra, hogy nem lehet ezeket az említéseket egy egységes leírás részeiként olvasni. Hasonlóképpen körültekintően mutatja be Kovács Szilvia (A kunok a PVL-ben, 317-332.) a kunok szerepét a krónikában, s figyelmeztet arra, hogy a magyarok és kunok életmódjának PVL-beli összehasonlítását nem tekinthetjük korabeli hiteles forrásnak, különösen nem a magyarok 11. századi nomadizmusának vitatott kérdéskörében. Ugyanakkor a Vlagyimir fia Borisz kíséretében leírt Magyar György (Georgij Ugrin, 1015. évnél) és testvérei története hitelesnek tekinthető, miként a krónika közvetett utalásaiból Font Márta igazolhatónak érzi, hogy I. András még hercegként részt vehetett a Rusz oldalán az 1043-as bizánci konfliktusban. (Erről részletesebben lásd Font Márta tanulmányát a Világtörténet 2015:4. számban, 607-624.) Hagyományosan a legtöbb figyelem Kálmán király 1099-ben a vlagyimiri fejedelem hívására vezetett és Przemysl közelében a kunok váratlan megjelenésnek köszönhetően súlyos magyar vereséggel végződő hadjáratára irányul. A magyar és orosz krónikás hagyomány hasonlósága valóban meglepő, Koppány püspök halálát nevének említésével mindkét forrás pontosan regisztrálja. Érdekes, hogy a kun kontingens létszámát az orosz krónika szövege 300 főben adja meg. Az adatot a jegyzetíró jó érzékkel el is fogadja (202.), ugyanakkor a pár sorral lejjebb, Borosy András nyomán említett 16 ezer fős magyar sereglétszám ebben a korban túlságosan magasnak tűnik. Az orosz krónikások folklorisztikus érdeklődését mutatja, hogy a seregek összecsapását kiválasztott személyek párbaja, birkózása helyettesíti, a magyar Botond történethez hasonlóan (992, 1022 évek). A kötetet térképmellékletek, hasznos, naprakész irodalomjegyzék és névmutató egészíti ki. A több évtizedes előkészületek eredményeként a krónika méltó, gondosan jegyzetelt magyar fordítását veheti az olvasó a kezébe. 510 TÖRTÉNETI IRODALOM Veszprémy László Bagi Dániel AZ ANJOUK KRAKKÓBAN Nagy Lajos lengyelországi uralmának belpolitikai kérdései Kronosz Kiadó, Pécs, 2014. 147 o. Hiánypótló munkát adott közre Bagi Dániel, a Pécsi Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Történeti Tanszékének docense, amikor a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1999-ben megvédett doktori disszertációját — rövidített és javított formában — a Kronosz Kiadó gondozásában nemrégiben megjelentette. A kötet Nagy Lajos lengyelországi uralmának históriáját, az 1370 és 1382 között fennálló magyar-lengyel perszonálunió vitás kérdéseit dolgozza fel: a magyar medievisztika számára azért is különösen értékes a kiadvány, mivel a hazai szakirodalom-
