Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Péterfi Bence: A Lajtán innen, az innen túl. Kanizsai János pályafutása a magyar Királyságban és a Szent Római Birodalomban a 15-16. század fordulóján
460 PÉTERFI BENCE dó eseményeket — elképzelhetetlennek tűnik ugyanis számomra, hogy nem voltak ilyenek — egyáltalán nem ismerjük. Nem zárható ki teljesen, hogy valamilyen más konfliktusban vállalt szerepe után ez az eset kínálhatta a vele való leszámoláshoz az apropót. Annyi azonban bizonyos, hogy a kegyvesztettség nem sokáig állt fenn. 1514 nyarán a keresztesektől tartó és ellenük szervezkedő, Csepregen összegyűlő Sopron megyei nemesek nem mást emelnek kapitánnyá, mint az eredetileg ott birtokos Kanizsait.78 Pozíciója legkésőbb akkorra tehát biztosan helyreállt, és ebben talán I. Miksa császár közbenjárására is számíthatott.79 A főúr Sopron, Vas és Zala megyei jószágai — legalábbis az óriási, 40 ezer rajnai forintos összeghez képest — korántsem voltak olyannyira jövedelmezőek, hogy az onnét évről évre befolyó jövedelmekből ennyi pénzt félretehessen. Ezért talán két gondolat munkálhatott benne: vagy az őt illető családi jószágok áruba bocsátásával, vagy azok elzálogosításával vághatta át a gordiuszi csomót. 1515 februárjában Kanizsai János unokatestvérének fia, László nevében előbb a budai káptalan, majd néhány nappal később a fehérvári keresztes konvent előtt tiltakoztak az ellen, hogy osztályos atyafia, Kanizsai János el akarja idegeníteni — többek között — Léka várát, Csepreg castellumot, valamint Kapu és Kanizsa várának felét. A felsorolás voltaképpen Kanizsai János magyarországi birtokainak felelt meg.80 A családi viszály néhány hónapon belül megoldódott: a birtokok egy részét Kanizsai László és anyja, Rozgonyi Klára vette zálogba 12 ezer magyar forintért.81 Nem kizárt, hogy erre az 1515 májusában-júniusában Pozsonyban tartózkodó magyar király környezetében került sor, ahol már javában folyhattak az alig másfél-két hónappal később megkötött Habsburg-Jagelló-szerződés tárgyalásai. Erre következtethetünk Kanizsai Lászlónak Pozsonyból anyjához küldött soraiból, amelyben atyafiával, Jánossal való küszöbön álló kibékülésről is ír.82 A Pozsonyból Bécsbe utazó, a I. Miksa német-római császár78 Monumenta rusticorum in Hungáriám rebellium anno MDXIV Maiorem partem collegit Antonius Nagy Fekete. Edd. Victor Kenéz - Ladislaus Solymosi, in volumen redig. Geisa Érszegi. Bp. 1979. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 12.) 153-154. 115. sz. (a DL 24 872. nyomán). Vö. még: Márki S. : Dósa György i. m. 404-406. (itt szól Kanizsai János és saját parasztjai kapcsolatáról, ami kissé tendenciózus), ill. Barta Gábor'. Az 1514. évi parasztháború és a Dunántúl. Vasi Szemle 27. (1973) 232., 239., Barta Gábor - Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben. Bp. 1973. 155. Legutóbb e kérdést érintette: Nógrády Árpád: „Az elakadt fejlődés”. In: Keresztesekből lázadók. Tanulmányok 1514 Magyarországáról. Szerk. C. Tóth Norbert - Neumann Tibor. Bp. 2015. (Magyar történelmi emlékek. Értekezések) 28. 79 A Jagelló-korból igen sok, Kanizsai (vagy emberei) által elkövetett hatalmaskodásról tudunk, ami nyilván csak az érem egyik oldala volt, hiszen az ő kárára is követtek el erőszakos cselekményeket. Egyik alkalommal I. Miksa közbenjárására II. Ulászló megparancsolta egy megye (vélhetően Sopron megye) nemeseinek, hogy ne háborgassák a főúr jószágait. A keltezetlen, címzés nélküli, korabeli másolat: DF 282621., föl. 107r. 80 DL 22 656., DL 22 658. 81 DL 22 698., DL 26 162. (Reiszig E.: A Kanizsaiak i. m. 75. helytelenül 15 ezer forintról beszél.). A 12 ezer magyar forint különben mintegy 16 ezer rajnai forintnak felelhetett meg. Kanizsai Lászlót és Rozgonyi Klárát 1516 októberében vezették be a zálogjogon szerzett jószágokba (DL 22 816.). Az oklevélben egy szó sem esik arról, hogy kitől és milyen összeg felében jutottak hozzá a birtokokhoz. 82 „Hoc perscripseram vestre magnificentie, séd iám pro certo, ut intellexi a domino Palocy, quod quoquomodo nos etiam sue maiestati nostrum negotium ad scitum et etiam illum terminatum
