Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Sudár Balázs: Az Árpádok, Attila és a dinasztikus hagyományok
AZ ÁRPÁDOK, ATTILA ÉS A DINASZTIKUS HAGYOMÁNYOK 437 lete is fennmaradt, de persze némiképp halványult. A sarokpontnak tartott személy tehát a birodalom létrejötte után élt, és valójában a belső, dinasztián belüli küzdelmek szempontjából jelentős. Figyelemre méltó, hogy nem feltétlenül a „nagy hódító” lesz a sarokpont. Amennyiben vele együtt a családban nincs törés, akkor e tekintetben nem érdekes. így például hiába Bábur volt az, aki az indiai mogul államot megalapította, a család magát továbbra is timuridának tekintette: rajtuk kívül nem is volt más, aki a hagyományt továbbvihette volna. * Kérdés a fentiek fényében, hogy Attila milyen szerepet tölthetett be az Árpádok életében. A távoli, szerény, vérszerinti ős aligha lehetett, hiszen óriási birodalmat hozott létre, amelynek a Magyar Fejedelemség nem folytatása. Attila nem volt honfoglaló, s nem hozott létre új államot sem. Egyetlen olyan feltételezett eseménysor köthető hozzá, ami a dinasztikus emlékezet szempontjából lényeges lehet: a hun királyi egyeduralom megteremtése. Ez valóban minőségi változást jelentene, az általunk ismert történeti források elemzése azonban kétségessé teszi — ha ki nem is zárja — egy efféle folyamat lezajlását.23 Attila halála és az Árpádok megjelenése közötti nagy időbeli távolság és a hatalmi helyzet folyamatosságának hiánya pedig kétségessé teszi, hogy egy rövidéletű hatalmi koncentráció sok száz évvel később érdekes, figyelemre méltó lett volna. Róna-Tas András a birodalomalapító típusba tartozó Dzsingisszel állítja párhuzamba Attilát, pedig a két személy történeti szerepe meglehetősen különböző. Dzsingisz maga hozza létre a birodalmát, ezzel szemben Attila „csak” továbbfejleszti az előzményeket. Dzsingisz után a mongol birodalom tovább növekszik, majd lassan felaprózódik - Attila után szinte nyomtalanul, jelentősebb utódállamok nélkül eltűnik. Dzsingisz után a család tagjai évszázadokig ténylegesen hatalomban maradnak, Attila után nem tudunk erről.24 Azaz Attila a legitimációs rendszerben nem tölt be olyanfajta sarokponti helyzetet, mint amilyen Dzsingiszre jellemző.25 Attila nem látszik elágazási pontnak sem, e tekintetben sokkal logikusabb lenne, ha Attila fiai töltenének be ilyen szerepet. (E tekintetben például a székelyek Csaba-hagyománya sokkal jobban illeszkedik a sztyeppéi hagyományhoz: a hajdani sarokpontot fogja meg, azt a személyt, aki után már nincsen újabb elágazás. És e tekintetben mindegy, hogy mi is volt Csaba szerepe, vagy hogy hogyan is viszonyult Attilához: a közösség számára ő a meghatározó.) Amennyiben a bolgároknak van bármi köze Attilához (azaz Avitokhol azonosítható Attilával), akkor ez a láncolat is elgondolkodtató. Egyrészt a dinasztiát 23 A hun hatalmi fejlődés ilyen útja: E. A. Thompson: A hunok. Szeged 2003. 55-59., 166-168. A hun királyi intézmény elemzése: Schäfer Tibor: A hun királyi intézmény és hatalom. In: A Kárpát-medence és a steppe. Szerk. Márton Alfréd. Bp. 2001. 19-27. 24 Schäfer Tibor: A hun birodalom felbomlása. In: Nomád népvándorlások, magyar honfoglalás. Szerk. Felföldi Szabolcs - Sinkovics Balázs. Bp. 2001. 25-35. 25 A dzsingiszi legitimáció továbbélése: David Morgan: The Decline and Fall of the Mongol Empire. Journal of the Royal Asiatic Society 19. (2009:4) 427^137.
