Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Sudár Balázs: Az Árpádok, Attila és a dinasztikus hagyományok
438 SUDÁR BALAZS nem Attilától vezetik le, hanem az egyébként ismeretlen Dulótól. (Ahogy nálunk Nimród vagy Magóg az ős.) Attila a lánc tagja, és nyilván nem véletlenül szerepel benne, hanem azért, mert Ernák apja, és így ismét ki lett jelölve az elágazási irány - már, ha ez esetben tényleg a hunokról van szó. (Az elágazási pontot jelző személy apja gyakran megjelenik a leírásokban, de másodlagos fontosságú. Az Árpádok listájában azonban Attila ilyen szerepet sem tölt be.) Mellesleg a magyar hagyomány pontosan ismeri az elágazás fontosságát: a Hunor és Magyar legendájában nem az apa — Nimród/Ménrót — a lényeges, hanem a két fiú, akitől a két nép elkülönül. Magyartól vannak a magyarok, Hunortól a hunok: csakúgy, mint feljebb láttuk az elkülönülési példákban. (És az sem elképzelhetetlen, hogy ez a magyarázata az Árpád-ház alapítója körüli bizonytalanságnak: Álmos lehetne az első fejedelem, Árpád pedig az elágazási pont.) A fent említetteken kívül azonban számba vehető még egy lehetőség: a család belső hagyománya, felmenőinek tudata, ami ez esetben nem hatalmi szempontból érdekes, hanem egyszerűen az ősök ismerete. Elvben lehetséges, hogy ilyen módon maradt volna fenn Attila emléke, és talán európai hatásra értékelődött fel. A Dzsingisz-utódokat máig számon tartják, lassan 800 évvel a nagykán halála után. Ezt a tudást azonban egyértelműen a hatalmi helyzet, illetve az óriási presztízs indokolta. Hasonlóképpen máig jegyzik — igen szigorúan — Mohamed vérszerinti leszármazottait is, itt viszont az iszlám vallás képezi a folyamatos hátteret. Mint láttuk, Attila után ilyesmi nem igazolható. E tekintetben tanulságos a bolgár fejedelmi lista: a valós adatokkal dolgozó emlékezet kb. 130 évet ölel fel (Gosztumtól Umarig), a korábbi időszakra megbízhatatlan, szakadozott.26 A sztyeppéi népeknél ismert hét ős ismerete is kb. 150-200 évet fog át, esetleg valamivel messzebbre mutat. Árpád és Attila között kb. 450 év feszül: amennyiben Attilának nincs kiemelt szerepe a hagyományban, akkor ez túlságosan nagy időtávnak tűnik. Röviden összefoglalva: pillanatnyilag nem látszik semmilyen olyan körülmény, amely az Arpád-ház számára fontossá tenné Attilát a sztyeppéi dinasztikus hagyományok szempontjából. Másképpen fogalmazva ez annyit jelent, hogy Attila — s most csak róla, a történeti Attiláról beszélünk! — tiszteletét az Árpádok aligha hozhatták magukkal Keletről. 26 A magyar szakirodalomban igen elterjedt nézet, hogy az emlékezet határa 70 év. Valójában úgy tűnik, hogy olyan társadalmakban, ahol az emlékek megőrzését „profik” — például énekmondók — végzik, ott ez az időtáv jóval nagyobb lehet. Más kérdés, hogy ez a fajta emlékezet nem feltétlenül az általunk fontosnak tartott/vélt politikai eseményeket tekinti megőrzendőnek. Minderről egy konkrét példa kapcsán: Sudár Balázs: Ádil szultán és az igricek „csácsogó éneke”. Egy nogáj epikus ének történeti hátteréről. In: Folklór és történelem. Szerk. Szemerkényi Agnes. Bp. 2007. 240-267. Vö még: Szabados György: Az állami emlékezet emberi határai. A korai magyar gesták irányultságáról és időrétegeiről. In: Margonauták. írások Margócsy István 60. születésnapjára. Szerk.: Csörsz Rumen István - Hegedűs Béla - Vaderna Gábor. Bp. 2009. 476-482.
