Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Novák Veronika: Megszentelt útvonalak - megszerzett útvonalak. Körmeneti térhasználat és hatalom a 15-16. századi Párizsban
428 NOVAK VERONIKA egy újfajta konfiguráció szerint elrendezett ceremóniába, amely nem csak a meggyalázott oltáriszentség felmagasztalását, hanem az ezt előmozdító, a körmenetben személyesen, jámbor hívőként résztvevő király dicsőítését is elérte.97 Az elkövetkező évtizedekben a korábban sosem tapasztalt utazás megismétlődött, 1549-ben a szintén jobb parti Saint-Paul templomba, az 1550-es és 1580-as évek között pedig több ízben is a Sainte-Chapelle-be vitték Szent Genovéva ereklyéit a protestánsok ellen tartott körmenetek során.98 Sluhovsky értelmezésében a királyi hatalom „újrarajzolta” a város katolikus terét, hiszen engedelmességre szorította az egyházi szertartásokat, a városi hatóságokat és az ereklyéket is. Átrendeződő terek - ellenőrzés és széttagozódás A változásokat összegezve egy meglehetősen komplex képet rajzolhatunk fel. Megritkult a hagyományos, várost átszelő, a központtól a falak felé haladó, a város területét nagymértékben érintő menetek mintázata, ám a 16. századi, krónikások által jelentősnek tartott körmenetek még mindig többféle helyszínt emeltek be a ceremóniák célpontjai közé. A motivációk és alkotóelemek alaposabb vizsgálata azonban arra mutatott rá, hogy végbement egyrészt egyfajta specializálódás a különféle célpontok között, az uralkodói hálaadás helyszínei egyre jobban elkülönültek a természeti katasztrófák elleni könyörgések helyétől; másrészt pedig az egyes szentélyek nem saját tekintélyük, jellegzetességeik miatt váltak célponttá, hanem időnként csak azért, mert éppen a közelükben történt valami konkrét esemény. Ugyanígy a periferikus templomok körmeneti értékének csökkenéséről tanúskodik hagyományaik áthágása, ereklyéik és legendáik felhasználása a 16. század „főszereplői”, az oltáriszentség és az uralkodó felmagasztalása érdekében. A 16. századi átalakuló körmeneti térképet tehát nem írhatjuk le egyszerűen a központosodással, bár tény, hogy a 15. század eleji sokszínűség, a város perifériáján elhelyezkedő templomok (Sainte-Catherine-du-Val-des-Ecoliers, Saint-Martin-des-Champs és Sainte-Geneviéve) óriási súlya helyett a különleges körmenetek a város központjába koncentrálódnak. Megjelent a koncentrálódás a Sainte-Chapelle-től induló és a Notre-Dame-ba érkező körmenetek gyakorlatában, de ide tartozhat Szent Genovéva ereklyéjének ekkoriban egyre gyakoribbá váló lehozatala is, hiszen ez is a Notre-Dame-ban tartott misében érte el csúcspontját. A Notre-Dame-ban összpontosultak a győzelmekért és békekötésekért hálát adó körmenetek is, amelyeket aztán a század utolsó évtizedeitől egy másik szertartás, a királyság által könnyebben ellenőrizhető, a vegyes ügyekért könyörgő menetektől tisztán elkülönülő és szinte kivétel nélkül a Notre-Dame-ban tartott Te Deum kezdett el kiszorítani. 97 Hasonló stratégia jelenik meg Hunyadi Mátyás 1489-es budai úmapi körmeneti szereplésében is - Goda K.\ „Ecce...” i. m. 186. és 213. 98 Sluhovsky, M.: Patroness of Paris i. m. 114.
