Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Novák Veronika: Megszentelt útvonalak - megszerzett útvonalak. Körmeneti térhasználat és hatalom a 15-16. századi Párizsban
KÖRMENETI TÉRHASZNÁLAT ÉS HATALOM A 15-16. SZÁZADI PÁRIZSBAN 427 A januári körmenet kimondott célja az oltáriszentség felmagasztalása, kiengesztelése volt, és ehhez összegyűjtötték a város összes jelentős relikviáját, így a Sainte-Chapelle-ből a Krisztus szenvedéséhez kapcsolódó töviskoszorút, az Igaz Keresztet és Krisztus vércseppjét, valamint Szent Lajos király fejereklyéjét.90 Megjelentek a szertartáson Szent Genovéva ereklyéi is, ami azért különleges, mert ahogy már láttuk, az apátság addig mereven ragaszkodott ahhoz, hogy a szent maradványai a legértékesebb relikviák Párizsban, így semmilyen más ereklye előtt nem kell hódolniuk - Szent Lajos királynak a 13. században még nem sikerült megváltoztatni ezt a hozzáállást.91 Ezen a napon azonban, 1535. január 21-én Szent Genovéva ereklyéi is csatlakoztak a többi egyházi intézmény kincseihez a Notre-Dame székesegyházban, majd innen vonultak át együtt a Louvre közelében álló Saint-Germain-l’Auxerrois templomba, a király plébániatemplomába, „mert a király itt volt”.921. Ferenc mellett az oltáriszentség is itt „várta” a menetet, majd baldachin alatt, a király és az egész nemesség kíséretében így vitték el a Notre-Dame katedrábsba. A korabeli városi vezetés meg is jegyezte, hogy ez volt az első alkalom, amikor Szent Genovéva átkelt a Szajna jobb partjára - az eddigi kötöttnek számító útvonal ugyanis mindig a Notre-Dame-ig vezetett csupán.93 Az oltáriszentség új fenyegetettsége és a királyjelenléte tehát kellő nyomást gyakorolt az eddig hagyományos szokásaihoz és különállásához ragaszkodó apátságra. A különféle szentélyek ereklyéi mellett a párizsi identitás csodatörténete is helyet kapott a menetben: a Notre-Dame hídon eljátszották a Saint-Jean-en- Gréve templomban őrzött, tőrrel megsebzett ostya történetét. Ez a misztériumjáték már feltűnt egy processzióban a 15. század folyamán is: 1444-ben egy békéért könyörgő menet haladt a Sainte-Catherine perjelség felé, és ennek során, a csodás ostya és a tőr közszemlére tétele mellett megjelenítették a szentostyára támadó zsidó megbűnhődését is.94 Ebben az esetben az eucharisztikus történet csupán egy volt a körmenet fényét emelő sokféle ereklye sorában. A 16. századi színjáték viszont kifejezetten a körmenet főszereplőjére, a felmagasztalt szentostyára irányította a figyelmet. Ennek a processziónak azonban volt egy másik kedvezményezettje is: a király, akinek a kedvéért Szent Genovéva ereklyéje átlépte a Szajnát, hogy a saját plébániatemplomában csatlakozhasson a menethez; illetve akinek a dicséretét a Notre-Dame hídon felállított borostyánlugasban aranyozott szalagokra írt szövegek hirdették.95 A király bírói hatalma nyilvánult meg az ünnepélyes napot és a körmenetet lezáró, a város több helyszínén zajló csoportos kivégzésekben is.96 A királyi hatalom tehát régi tárgyakat, történeteket és emellett hagyományosan használt helyszíneket épített be 90 Driart 175.; Journal dün Bourgeois 1515-1536. 442-444. 91 Sluhovsky, M.: Patroness of Paris i. m. 95.; Chiffoleau, J: Les processions i.m. 60. 92 Journal dün Bourgeois 1515-1536. 443. 93 Registres des délibérations II. 196. 94 Journal dün Bourgeois 1405-1449. 372. 95 Registres des délibérations II. 196. 96 Registres des délibérations II. 199.; Journal dün Bourgeois 1515-1536. 444. Lásd: Nouák Veronika: Az elítélt teste és a város szövete. Kivégzés, hatalom és térhasználat a 15-16. századi Franciaországban. In: A test a társadalomban. Budapest 2015. 330.
