Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Novák Veronika: Megszentelt útvonalak - megszerzett útvonalak. Körmeneti térhasználat és hatalom a 15-16. századi Párizsban
426 NOVAK VERONIKA város peremén elhelyezkedő, a város hagyományos védőszentjének ereklyéjét őrző apátság. A körmenetek tematikája némiképp tisztázhatja a két központ, sőt a többi helyszín szerepét is. A 21 körmenet közül, amely a Notre-Dame székesegyházba indult, 7 hálaadó körmenet volt, a Sainte-Geneviéve apátságba ezzel szemben egyetlen ilyen célú processzió irányult. Az apátság így, a természeti katasztrófák - ekkoriban jellemzően a szűnni nem akaró nyári esőzések - miatt körbehordozott ereklyetartóval és a számos egyéb könyörgő menettel, eltérő funkciót töltött be a válságos évtizedekben, az isteni irgalmasság és segítség egyik legfőbb forrása lett, és ezzel egyöntetűbb szerepet vett fel, mint a 15. század elején, amikor békekötések és dinasztikus események megünneplése is kötődött ide. A királyság dicsőítése pedig hasonlóképpen egyre kizárólagosabban kötődött a Notre-Dame-hoz és környékéhez. A ritkán szereplő templomok előtérbe kerülése is magyarázatot kap a körmenetek okainak vizsgálata révén. A nyolc egyetlen alkalommal szereplő templom közül öt (Sainte-Catherine, Saint-Germain-l’Auxerrois, Saint-Médard, Saint-Gervais és Saint-Barthélemy), valamint a kétszer feljegyzett Saint-Jeanen-Gréve is egy ízben engesztelő körmenetek célpontjaivá váltak, mivel protestánsok által elkövetett képrombolás, szentostya-megszentségtelenítés történt falaik között vagy a közelükben. A leghíresebb ilyen botrány 1528 júniusában esett meg, amikor a Sainte-Catherine-du-Val-des-Ecoliers közelében fekvő utcában egy éjjel összetörtek egy nyitott falfülkében álló Szűz Mária szobrot: a következő napokban összesen három engesztelő körmenet indult a környékre, egy a Sainte-Catherine templomba, kettő viszont egyenesen a bűntett helyszínére, egy polgári házhoz.86 A szentségtörés helyrehozatala, reparációja megkövetelte, hogy a gaztett helyszínén történjen az engesztelés is,87 így a protestantizmus erősödése és a katolikus képek és dogmák ellen tiltakozó protestánsok fellépése új helyeket emelt be a körmeneti térképre (például hétköznapi utcarészleteket), de emellett a hagyományos körmeneti logika másfajta átrendeződésének a lehetőségét is felvetette. Moshe Sluhovsky munkájában a Sainte-Geneviéve apátsághoz kötődő rítusok kapcsán vizsgálta a 16. századi átalakulásokat, és arra mutatott rá, hogy a reformáció fenyegetése és emellett a királyi hatalom megerősítésének az igénye valóban változásokat eredményezett a város rituális terében, ám ez nem egyszerűen a központ, vagyis a Notre-Dame és a Sainte-Chapelle felértékelődését jelentette.88 Éppen egy más helyszínre irányuló engesztelő körmenet, az 1535. január 21-én tartott, az egész várost megmozgató ceremónia világíthat rá az átalakítás jellegére. A körmenetet azért rendezték, mert 1534 októberében a szentmisét és az oltáriszentséget gyalázó pamfletek jelentek meg az egész városban, sőt az ország több pontján is, amelyekből még a király lakosztályába is jutott. Ezt a botrányos eseményt erőteljes protestánsüldözési hullám követte.89 86 Versoris 207-208. 87 Elisabeth Crouzet-Pavan: „Sopra le aeque salse” Espaces, pouvoir et société ä Venise ä la fin du Moyen Age. I—II. Roma 1992. 916. 88 Sluhovsky, M.\ Patroness of Paris i. m. 114. 89 Owen Chadwick-, A reformáció. Bp. 1997. 146.
