Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Novák Veronika: Megszentelt útvonalak - megszerzett útvonalak. Körmeneti térhasználat és hatalom a 15-16. századi Párizsban
422 NOVAK VERONIKA április 22-én jelent meg,70 Nicolas Versoris 16. század eleji feljegyzéseiben általában ez a második típusú ceremónia dominált. Moshe Sluhovsky adatai szerint is a Szent Genovéva tiszteletére rendezett körmenetek igazi korszaka a 16. század, amelyet csak felvezet a szent 15. századi növekvő népszerűsége.71 A Sainte-Geneviéve mint helyszín tehát egyrészt egy speciális tematikájú és különleges formájú szertartást jelentett a párizsi körmeneti palettán, másrészt pedig szerepet kapott néhány, az egész várost megmozgató ceremóniában is. Ebben szorosan kötődött a központi székesegyházhoz, hiszen a már említett, egész várost érintő Virágvasárnapi körmeneten a két templom együtt jelenítette meg a szent várost, az apátság a külső, a katedrális pedig a belső végpont képében. Ugyanezt állapíthatjuk meg a Keresztjáró napok kapcsán is; ezek utolsó, harmadik, azaz legfontosabb napján a Notre-Dame székesegyháztól a Sainte-Geneviéve apátságig vonult a menet.72 Az apátság a székesegyházhoz való rituális kötődése mellett mindig erősen hangsúlyozta különállását, mentességét a párizsi püspök hatalma alól, illetve ereklyéinek kiemelkedő rangját - Szent Genovéva ereklyetartója csak akkor hagyta el az apátságot, ha egész Párizs kérte, Szent Marcellus ereklyéjével együtt. Ezek az ereklyék például nem szerepeltek azon a ceremónián sem, melynek során az összes párizsi egyházi intézmény és ereklyéik „köszöntötték” az 1239-ben Szent Lajos király által a városba hozott töviskoszorút.73 Szent Genovéva egyébként a város hagyományos védőszentje, már Attila támadásától is ő mentette meg annak idején a közösséget, később pedig az apátságban őrzött ereklyékről azt tartották, hogy kedvezőtlen időjárás esetén garantált a hatásuk.74 Logikus, hogy a szent ezért alapvetően védelmező szerepben tűnt fel, ám a könyörgő körmenetek mellett mégsem szorultak háttérbe a hálaadó menetek. A vallásos formában megjelenő aktualitás azonban alapvetően békés maradt: az általánosan a királyság javáért tartott könyörgő menetek mellett témaként feltűnt V Henrik király egészsége, több alkalommal az időjárás; míg a hálaadó körmenetek okai között katonai esemény csupán egy akadt, Meaux behódolása 1422-ben, a többi processzió békekötésért (1412), VI. Henrik megérkezéséért (1430) és Párizs vértelen átadásáért (1436) mondott hálát. Párizs körmeneti térképe a 15. század elején tehát változatos képet mutatott, egyes helyszínek divatossá váltak, mások háttérbe szorultak, a Notre-Dame katedrális szerepe semmiképpen sem mondható túlnyomónak. A kormányzat, például az 1420-as években kormányzó angol-burgundi rezsim láthatólag hatékony eszközként tekintett az egyházi liturgiára a háborús propaganda terén. Ezekben a háborús évtizedekben formálódott ki a politikai üzenetet hordozó körmenetek gyakorlata, amelyek a párizsi egyházi intézményekre, vagyis a vá70 Chiffoleau, J: Les processions i. m. 57.; Journal d’un Bourgeois 1405-1449. 320-321. 71 Sluhovsky, M.: Patroness of Paris i. m. 92-93. 72 Sluhovsky, M.: Patroness of Paris i. m. 77. A Keresztjén') napok első napján a menet a Notre-Dame és a Montmartre közötti utat járta be. Kuchenbuch, L. et al. : La construction i. m. 172. 73 Chiffoleau, JLes processions i. m. 60.; Gérard Dubois: Historia Ecclesiae parisiensis I- II. Paris 1690-1710. II. 351. 74 Sluhovsky, MPatroness of Paris i. m. 217-221.
