Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Novák Veronika: Megszentelt útvonalak - megszerzett útvonalak. Körmeneti térhasználat és hatalom a 15-16. századi Párizsban
KÖRMENETI TÉRHASZNÁLAT ÉS HATALOM A 15-16. SZÁZADI PÁRIZSBAN 421 alapítói: a király fenségét kifejező baldachint az ünnep végén a testőrök vették át, „mivel ehhez joguk van”, hogy átadják azt a Sainte-Catherine perjelének.65 Mindezek az egymásra rakódó jelentések még mindig nem magyarázzák önmagukban, hogy a templom 1418-tól kezdődően látványosan előretört az ünnepi helyszínek között, és ez a népszerűsége 1425-ig töretlenül folytatódott. Az 1420-as évek angol katonai győzelmekben gazdag első felében a Sainte- Catherine perjelség lett a különleges körmenetek egyik fókuszpontja (9 körmenettel, miközben a Notre-Dame 8, a Sainte-Geneviéve 4, két másik templom pedig csupán 2-2 alkalommal jelent meg), majd ezután eltűnt a naplókból, és a következő ide irányuló körmenetet már ismét speciálisan az egyetem tartotta 1436-ban hálaadásként Párizs újbóli francia kézre kerüléséért.66 Az angol-burgundi uralom alatt itt tartott körmenetek tematikája is jellegzetes: itt adtak hálát négy katonai győzelemért (1423, 1423, 1424, 1425), a könyörgő menetek pedig a királyság általános jóléte mellett Párizs városának a javáért is imádkoztak két alkalommal; ezzel a kitétellel egyetlen egy másik esetben találkozunk. A perjelség az angol-burgundi korszak legfontosabb szakrális központjának tűnik, hiszen az időszak hét nagy győzelméből négyet itt ünnepeltek meg.67 A szentély angol uralom alatti kedveltsége kapcsolódhatott az angol-burgundi párthoz rendkívül lojális egyetem szerepéhez,68 de az itt tartott körmenetek meríthettek a királyi hatalomhoz kötődés presztízséből, vagy akár az alapításhoz kötődő győzelem nimbuszából is - ez utóbbit némiképp bizonytalanná teszi, hogy a bouvines-i csatában az angolok a vesztes oldalon álltak. A harmadik népszerű szentélyhez, a Sainte-Geneviéve templomhoz kötődő körmenetekben az a különleges, hogy tulajdonképpen kétféle ceremóniát takarnak. Az egyikben a templom egyszerűen egy körmenet végpontja, a másikban viszont valójában egy speciális ceremóniáról, a szent ereklyetartójának a városi körbehordozásáról, „lehozataláról” van szó (descente de la chásse de Sainte Genevieve). Ennek során Szent Marcellus püspök Notre-Dame-ban őrzött ereklyéje ünnepélyesen „feljön” a bal parti dombokra, és „lehívja” Szent Genovéva ereklyéjét a Cité szigetére, a Notre-Dame katedrálisba, majd az ott tartott illő imádságok és szertartások után Marcellus egy darabon „elkíséri” Genovévát (a Szajnán átvezető Kis hídig), majd mindkét szent relikvia hazatér.69 Míg 15. századi forrásainkban az apátság felé irányuló körmenetek voltak többségben, az ereklyetartó lehozatala pedig csak 1412. június 10-én és 1436. 66 Journal dün Bourgeois 1405-1449. 276.; Maupoint 24.; a bevonulásról lásd: Lawrence M. Bryant La cérémonie de l’entrée a Paris au Moyen Age. Annales ESC 41. (1986: 3. sz.) 513-542. 66 Journal dün Bourgeois 1405-1449. 320. 67 Az egyes évekhez kötődő hadi sikerek és a hálaadó körmenet célpontja: 1422 Meaux: Sainte- Geneviéve; 1423 Meulan: Sainte-Catherine; 1423 Pont-sur-Seine: Sainte-Catherine; 1423 Cravent: Notre-Dame és Saint-Germain-rAuxerrois; 1424 Crotoy: Sainte-Catherine; 1424 Vemeuil: Notre-Dame; 1425 Mans: Sainte-Catherine. 68 Favier, J.: Paris i. m. 229-232.; Guyon, CLes écoliers i. m. 261. 69 Lásd Maria-Carmen Gras: Les processions en l’honneur de Sainte Genevieve. Miroir d’une société (XVe-XVIIIe siécles). Histoire Urbaine 32. (2011: 3. sz.) 5-30.; Chiffoleau, J: Les processions i. m. 57.; Jacques Dubois - Laure Beaumont-Maillet: Sainte-Geneviéve de Paris. Paris 1982.; Moshe Sluhovsky: Patroness of Paris. Rituals of devotion in early modern Paris. Leiden-New York-Köln 1998. 101-105.
