Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Novák Veronika: Megszentelt útvonalak - megszerzett útvonalak. Körmeneti térhasználat és hatalom a 15-16. századi Párizsban
KÖRMENETI TÉRHASZNÁLAT ÉS HATALOM A 15-16. SZÁZADI PÁRIZSBAN 419 megoldással négyszer találkozunk az 1412-es nagy sorozatban, és ezt a modellt alkalmazták 1423-ban, Meulan ostroma idején is.52 A hálaadó körmenetek koncentráltabbak: tizennyolcból tizenhárom a három legfontosabb templom felé irányult (Notre-Dame 3, Sainte-Catherine 6, Sainte-Geneviéve 4), a többi öt templomot (Saint-Jean-en-Gréve, Saint-Magloire, Saint-Martin-des-Champs, Saint-Germain-l’Auxerrois, Sainte-Chapelle) csupán egy-egy alkalommal választották ki arra, hogy az isteni segítségért hálát adjanak. Az évtizedek során észrevehető bizonyos szentélyek csökkenő vagy hullámzó népszerűsége: a Saint-Martin-des-Champs, az 1410-es évek nagyon kedvelt célpontja (5 említés) csupán négy alkalommal szerepel az összes többi évtizedben, míg a Saint-Jean-en-Gréve a vizsgált időszak közepén teljességgel hiányzik a repertoárból. A választások motivációit a szentélyekhez kapcsolódó jelentések alapján próbálhatjuk felderíteni. Vegyük először a Saint-Jean-en- Gréve templomot, amely különleges ereklyéje miatt igen népszerű volt a párizsiak körében: itt őrizték ugyanis azt a szentostyát, amit az elterjedt történet szerint 1290-ben egy zsidó először tőrrel megszúrt, majd forró vízbe dobott. Az ostya erre csodás módon vérezni kezdett, majd lebegett a víz fölött. A szentostyát átszúró kést a bűnös zsidó néhány utcával messzebb álló, majd lerombolt háza helyén felépített kápolnában helyezték el (később ez lett a Billettes néven ismert kolostor temploma).53 Bár a Saint-Jean-en-Gréve általánosan népszerű körmeneti és zarándokhely volt a középkor folyamán,54 1418 és 1444 között egyáltalán nem jelent meg a feljegyzett körmenetek célpontjaiként, mintha az angol uralom (1420-1436) mellőzte volna ezt a szentélyt. Az okokat nem ismerjük, de esetleg szerepet játszhat az a tény, hogy a templom a Gréve téren álló városházához közel állt és a városi hatalom vallási központját jelentette. Ha a többi jelentős szerepet játszó szentélyhez kapcsolható alapjelentéseket áttekintjük, arra jutunk, hogy például a Notre-Dame jelenléte a hármas listában nem meglepő, hiszen ez a székesegyház a város fő temploma, amely ráadásul a város közepén helyezkedett el, és így az egész közösséget megjeleníthette. Az egyházi év nagy ünnepein tartott rendes körmenetek is erről tanúskodnak: a Virágvasárnapi körmenet alkalmából az összes párizsi templom képviselői a Sainte-Geneviéve apátságnál gyűltek össze, ez jelentette a processzió kiindulópontját. Innen vonultak le ünnepélyesen, ereklyékkel és énekszóval a Cité szigetére vezető Kis híd végén álló erőd kapujáig, majd ezen keresztül a Notre-Dame székesegyházba. Ez az útvonal jelképezte Jézus jeruzsálemi bevonulását: az apátság jelentette a Jeruzsálemen kívüli helyet, a híd erődje a szent város kapuját, a sziget és a katedrális pedig magát a szent várost.55 Számos egyházi és világi hivatalos ceremóniának is a katedrális volt a helyszíne.56 Emellett 52 Fauquembergue II. 88-90. 53Miri Rubin: Gentile tales. The narrative assault on late medieval Jews. New Haven-London 1999. 40-49. 54 Egy részletes leírás egy több tízezres tömeget vonzó körmenetről: Journal dün Bourgeois 1405-1449. 20-21. 55 Des Graviers, J. E.: „Messeigneurs...” i. m. 217.; Bossuyt, S.: The liturgical i. m. 192-195. 56 Albert Mirot - Bemard. Mahieu: Cérémonies officielles ä Notre-Dame au XVe siécle. In: Huitiéme centenaire de Notre-Dame de Paris. Paris 1967. 223-290.
