Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Novák Veronika: Megszentelt útvonalak - megszerzett útvonalak. Körmeneti térhasználat és hatalom a 15-16. századi Párizsban
KÖRMENETI TÉRHASZNÁLAT ÉS HATALOM A 15-16. SZÁZADI PÁRIZSBAN 417 Az 1426-os árvíz elleni processzió azért is jellegzetes, mert beleillik a zárt kórformát leíró, területkijelölő, határokat bejáró körmenetek közé - ilyennek tarthatjuk a plébániai keretben zajló, a liturgikus év rendes ünnepeihez kötődő körmeneteket is. Első alapvető megállapításunk azonban a Párizsban megszervezett rendkívüli körmenetek térbelisége kapcsán, hogy ezek többnyire nem ezt a modellt követték, hanem két pólus között jártak be egy utat: egy adott templomtól indultak el, és egy másik templomhoz érkeztek, ahol a körmenetet szentmisével, prédikációval „koronázták meg”.44 Akkor is igaz ez, ha a részletezőbb leírásokból az derül ki, hogy a menet tagjai (vagy egy részük) visszatértek a kiindulási pontra, sőt, néha az is nyilvánvalóvá válik, hogy visszafelé haladva eltérő útvonalat követtek. A gyakorlati megszervezésre is figyelő források, mint például a párizsi városi tanácsi jegyzőkönyvek 1499-től megőrzött anyaga egyes esetekben kitérnek a két végpont között bejárt útszakaszra is, például azért, mert elrendelik, hogy ezeket az utcákat tisztítsák meg az ünnep előtt: így történt például 1538. július 3-án és 1538. július 26-án.45 Az általunk felhasznált 15. és 16. századi krónikák leírásaiban viszont szinte kizárólag a kiindulás helye és különösen a célpontként választott szentély jellemzi a körmenetek térbeliségét, és semmi sem utal egy esetlegesen zárt körként felfogott ceremónia képére. Az ilyen két pólus között ingázó körmenetek esetében tehát másfajta jelentést kell keresnünk, a felfedezhető térbeli logika pedig leginkább a körmeneti célpontok kiválasztásában ragadható meg.46 A már említett, Jacques Chiffoleau által elemzett 1412-es több hónapos körmenet-sorozat sokféle kezdeményezői és szereplői például jól láthatóan megpróbáltak minél több helyszínt bejárni (összesen 12), mind a népszerű központi plébániatemplomok és apátságok közül (Saint-Jean-en-Gréve, Saint-Antoine-le-Petit), mind a város perifériáján, falakon kívül vagy belül található nagynevű apátságok és templomok közül (Saint-Martin-des-Champs, Sainte-Geneviéve, Saint-Germain-des-Prés és a Sainte-Catherine-du-Val-des-Ecoliers; Saint-Marcel). Természetesen indultak menetek az olyan különleges központi szentélyek, mint a Notre-Dame és a Sainte-Chapelle felé is, illetve tartottak rendkívül hosszú körmeneteket a Párizs környéki nagy zarándokközpontokba is (Saint-Denis, Boulogne-la-Petite, Montmartre). A legjellemzőbb útvonalak a katedrálist kötötték össze egyik irányban a bal parti Sainte-Geneviéve, a másik irányban pedig a jobb parti Saint-Martin-des-Champs apátsággal.47 Ezek a helyszínek szinte mind szerepeltek a következő évtizedek körmeneteiben is, és csatlakozott melléjük néhány újabb templom is, plébániatemplomok, szerzetesi közösségek rendházai, városon kívüli szentélyek is: a 15. század rendkívüli körmeneteiben legalább húszféle egyházi intézmény szerepelt a 44 Rubin, M.: Corpus i. m. 267-268.; Chiffoleau, J: Les processions i.m. 60. 46 Registres des délibérations i. m. II. 369-372. Saint-Jean-en-Gréve és Notre-Dame között; 374-376. Saint-Jehan-en-Gréve és a Saint-Germain-l’Auxerrois templom között. 46 Guenée, B.: Liturgie et politique i. m. 38. Guenée itt csak általánosságban sorolja fel az 1380-1420-as évek körmeneti célpontjait, kiemeli, hogy lefedték a városfalakon belüli teret, ám nem bocsátkozik részletes fejtegetésekbe. 47 Chiffoleau, J.: Les processions i. m. 53-61.
