Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A magyarországi Jagellók és a német lovagrend Brandenburgi Albert nagymester idején (1511-1525)
A MAGYARORSZÁGI JAGELLÓK ÉS A NÉMET LOVAGREND ... (1511-1525) 395 hónappal később, szeptember 8-án azonban Zsigmond király serege súlyos vereséget mért az oroszokra Orsa mellett.62 Erről a tényről, nyilvánvaló politikai célzattal, nyomásgyakorlási szándékkal, a lengyel király és megbízottja, Fabian ermlandi püspök az elsők között tájékoztatta a Német Lovagrendet.63 Jóllehet ez a győzelem a hadi helyzetet egyáltalán nem változtatta meg, s Szmolenszk továbbra is orosz kézen maradt, a lengyel királynak jelentősen megnőtt a tekintélye Európában, amit igyekezett kihasználni. Birodalmát a törökökkel, tatárokkal és a szakadár oroszokkal szemben a kereszténység védőbástyájának állította be (antemurale Christianitatis), X. Leo pápa pedig a győzelem tiszteletére ünnepi misét tartott Rómában.64 1514. október 29-én a lengyel király újabb oroszokkal szembeni katonai sikerekről tájékoztatta a nagymestert.65 Az orosz hadszíntérről jövő rossz hírek mellett Brandenburgi Albert arról kapott hírt, hogy nagybátyja, Ulászló magyar-cseh király, a lovagrend támogatója, nagyon beteg, és közel a halála. Ragnit (Nyeman) komtúrja értesítette, hogy a magyar király betegségének hírére Zsigmond otthagyta a litvániai hadszínteret, és visszatért Krakkóba.66 Meg akarta akadályozni, hogy Ulászló halála esetén Miksa legyen a kiskorú örökös, Lajos gyámja, és érvényesíteni akarta befolyását a Jagellók magyar és cseh területein. Kétségtelennek látszott az is, hogy ha Ulászló meghal, a magyar rendek az 1514. évi parasztfelkelést leverő Szapolyai Jánost, Zsigmond sógorát választják meg Magyarország kormányzójává. Az Ulászló betegségéről szóló híresztelések azonban túlzónak bizonyultak, mert a király hamarosan jobban lett.67 Mivel Ulászló felépülésével szertefoszlott annak a lehetősége, hogy Zsigmond kiterjessze befolyását Magyarországra és Csehországra, az orosz háborúban az Orsa melletti győzelem nem hozott érdemi fordulatot, s továbbra is fennállt a császár és a moszkvai nagyfejedelem szövetsége, a Német Lovagrend pedig császári és birodalmi fejedelmi támogatással a háta mögött továbbra sem mutatott hajlandóságot az 1466. évi béke elfogadására, a lengyel udvarban egyre inkább kezdtek hajlani arra, hogy tárgyalásokat kezdjenek Miksával. A császár figyelmét és erőit alapvetően az itáliai háború kötötte le, s mivel keleten nem sok reményt lehetett fűzni az oroszok gyors sikeréhez, szintén kész volt tárgyalóasztalhoz ülni, hogy Magyarországon és Csehországban érvényesíthesse érdekeit. A Habsburgok magyarországi helyzetének megszilárdítása a Fuggerek számára is fontossá vált, mert itteni érdekeiket veszélybe sodorták az 1514. évi országgyűlési végzések. Miksának csak azzal a feltétellel folyósították az itáliai háborúhoz szükséges pénzt, ha tárgyalóasztalhoz ül a lengyelországi Jagellókkal.68 Az előzetes tárgyalások, amelyen a császár, a lengyel-litván és a magyar-cseh uralkodók követei vettek részt, Pozsonyban folytak, azokon sem a Német Lovagrend, sem pedig a moszkvai nagyfejedelem nem képvi62 Manfred Hellmann: Grundzüge der Geschichte Litauens. Darmstadt 1976. 62. 63 Regesta 1,3. Nr. 20209., 20215., 20219. 64 Sach, M.: Hochmeister und Grossfurst i. m. 212-213.; Srodecki, P: Antemurale Christianitatis i. m. 297. 65 Regesta 1,3. Nr. 20251. 66 Regesta 1,3. Nr. 20289. 67 Kulcsár P: A Jagelló-kor i. m. 151. 68 Kulcsár P: A Jagelló-kor i. m. 152-154.
