Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A magyarországi Jagellók és a német lovagrend Brandenburgi Albert nagymester idején (1511-1525)
396 PÓSÁN LÁSZLÓ seltette magát.69 A pozsonyi egyeztetések után került sor 1515 nyarán a bécsi tárgyalásokra. A július 22-én aláírt megállapodásban Miksa és Zsigmond kölcsönösen jelentős engedményeket tettek eddigi politikájukhoz képest. A császár elismerte az 1466. évi toruni békét és az abból következő status quót. A lovagrend és Lengyelország közötti vitás ügyekben egyfajta „oltalmazol jogot” kapott a Német Lovagrend felett, ami azt is jelentette, hogy a nagymester a jövőben nem folytathat önálló diplomáciai tárgyalásokat, csak a császáron keresztül; ugyanakkor ezzel fenntartotta a lovagrendi területek Birodalomhoz tartozásának elvét, s ezzel együtt annak a lehetőségét, hogy a nagymesternek mégse kelljen hűségesküt tenni a lengyel király előtt. A bécsi szerződésben Zsigmond elismerte a Habsburgok jogát a magyar és a cseh koronára, és ezzel együtt a lengyel befolyás végét s a császári befolyás kizárólagosságát Ulászló országaiban. A Habsburg-Jagelló szerződést az 1506. évi megállapodás szerinti kettős házasságkötéssel erősítették meg.70 1515. július 22. után Miksa lengyel politikája a Jagellókkal kötött béke megőrzésére irányult, mert az itáliai hadszíntéren nem különösebben álltak jól az ügyei, de a császári trón utódlásának kérdése ugyancsak lekötötte figyelmét. A Habsburgok utódlásához szüksége volt a cseh választói méltóságot birtokló Ulászló támogatására, ehhez azonban elengedhetetlen volt, hogy Lengyelország ne támogassa Magyarországon Szapolyait és híveit.71 A magyar-cseh és a lengyel-litván uralkodók közötti jó viszony helyreállását jelezte, hogy 1515. augusztus elején mindkét király egy Derer von Zedlitz nevű nemesembert ajánlott a nagymester figyelmébe, hogy az illetőt vegyék fel a Német Lovagrendbe.72 Az 1515. évi Habsburg-Jagelló békeszerződés nyilvánvalóvá tette a nagymesternek, hogy a császártól érdemi, katonai segítséget ezek után nem várhat. Az 1515. szeptember 13-14-ki marignano-i csata után, amikor a franciák visszafoglalták Lombardiát, ez még egyértelműbbé vált. A helyzet ilyen irányú megváltozása azonban nem óvatosságra, hanem sokkal inkább a moszkvai kapcsolatok szorosabbra fűzésére ösztönözte Brandenburgi Albertet, hiszen tényleges katonai fellépést egyedül innen remélhetett. Az orosz szövetség erősítését leginkább Dietrich von Schönberg, a nagymester Szászországból származó barátja és legfőbb bizalmasa szorgalmazta.73 Arról azonban nem tett le a nagymester, hogy támogatókat találjon a német fejedelmek körében. Erről árulkodik Frigyes szász herceg 1515. december 4-én írt levele is, amelyben megköszönte a lovagrendnek az ajándékba küldött sólymokat.74 1516. január 10-én a császár meghívta a nagymestert az augsburgi birodalmi gyűlésre, hogy a birodalmi ren69 Sach, MHat Karl V i. m. 350. 70 Xaver Liske: Der Congreß zu Wien im Jahre 1515. Eine kritisch-historische Studien. In: Forschungen zur Deutschen Geschichte 7 (1867) 463-558.; Xaver Liske: Der Wiener Congreß von 1515 und die Politik Maximilians I. gegenüber Preußen und Polen. Forschungen zur Deutschen Geschichte 18 (1878) 445-465.; Vercamer, G.: Ein Hochmeister wird zum Herzog i. m. 218.; Sach, AL: Hochmeister und Grossfurst i. m. 229. 71 Sach, M.: Hat Karl V i. m. 353. 72 Regesta 1,3. Nr. 20550., 20552. 73 Sach, AL: Hat Karl V i. m. 353-354. 74 Regesta 1,3. Nr. 20646.
