Századok – 2016

2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A magyarországi Jagellók és a német lovagrend Brandenburgi Albert nagymester idején (1511-1525)

392

PÓSÁN LÁSZLÓ

lasztotta, mert a király úgy döntött, hogy 1512 novemberében, a Petrikauba összehívott lengyel országgyűlés keretein belül fog tárgyalni a lovagrenddel, ezzel is érzékeltetve azt, hogy Kelet-Poroszország és a Német Lovagrend a lengyel korona fennhatósága alá tartozik, így a vele kapcsolatos kérdéseket a szejm előtt kell tisztázni.36 Albert nagymester azonban ezt nem volt hajlandó elismerni, ezért nem a lovagrend valamelyik tisztségviselőjét, hanem a császár szolgálatában álló testvérét, Kázmért hatalmazta fel 1512. november 2-án, hogy Petrikauban az ő nevében a lengyel királlyal tárgyaljon.37 A petrikaui tárgyalás a Német Lovagrend és Lengyelország közötti konfliktus megoldására tett utolsó olyan próbálkozás volt, amely még az 1466. évi toruni béke alapján próbálta rendezni a vitás kérdéseket. Az 1512. december 17-én elfogadott megállapodás jelentős befolyást biztosított a lengyel királynak a jövőbeni ermlandi püspökválasztásba, megerősítette a toruni békében meghúzott határokat, Lengyelország viszont elállt a békeszerződés azon cikkelyétől, mely előírta, hogy a lovagrendbe lengyel nemeseket is fel kell venni, mert 1466 óta erre nem is volt példa. Zsigmond király a lengyel korona vazallusának számító Német Lovagrend katonai kötelezettsége terén is engedett: a lovagoknak keresztény uralkodó ellen csak abban az esetben kell hadba vonulniuk, ha Lengyelországot érné támadás. Mindemellett a király a lovagrendnek adományozta a Lembergtől északra fekvő Sokai várát a hozzá tartozó uradalommal együtt, valamint Miechów és Koprzywnica ciszterci apátságok bevételeiből évi 2000 aranyforintot, hogy a lovagok Podóliában a törökök és tatárok ellen harcolhassanak.38 A petrikaui megállapodás Lengyelországban azt a reményt ébresztette, hogy a porosz kérdést sikerült megoldani. Fabian Luzjanski, az új ermlandi püspök 1512. december 4-én úgy fogalmazott, hogy a tárgyalások vége felé úgy tűnik mindkét fél megelégedésével sikerül „örök békét” kötni.39 A lengyel oldalon megnyilvánuló optimizmus arra épült, hogy Kelet-Poroszországban a Német Lovagrend tisztségviselői közül is sokan a tárgyalásokon elfogadott feltételek megtartását szorgalmazták.40 Ugyanakkor Miksa, aki a lovagrendi területeket a Birodalom részének tekintette, megtiltotta a nagymesternek, a lovagrend tisztségviselőinek, sőt Kelet-Poroszország rendjeinek is a petrikaui egyezmény elfogadását.41 Albert nagymester brandenburgi rokonai a császárhoz hasonlóan a megállapodás visszautasítása mellett foglaltak állást.42 Az elutasítás nyílt szembefordulást jelentett a lengyel királlyal, ezért Albert szempontjából különösen fontossá vált családtagjainak pozíciója, befolyása, politikai súlya. Éppen ezért volt jelentősége Ulászló magyar-cseh király 1512. december 20-án Krakkóba írt levelének,

36 Sach, MHochmeister und Grossfurst i. m. 186.

37 Regesta Historico-Diplomatica ordinis S. Mariae Theutonicorum, 1198-1525. Pars II.: Regesta Privilegiorum Ordinis S. Mariae Theutonicorum. Mit einem Anhang: Papst- und Konzilsurkunden. Bearb. Erich Joachim, Hg. Walther Hubatsch (a továbbiakban: Regesta II.) Göttingen 1949. Nr. 3926.

38 Biskup, M.\ Das Ende des Deutschordensstaates i. m. 411-412.

39 ASPK VI. Nr. 22.

40 Acta Tomiciana II. Nr. 164.

41 Acta Tomiciana II. Nr. 229.; Regesta I. Nr. 19702.

42 Biskup, MDas Ende des Deutschordensstaates i. m. 212.; Sach, M.: Hochmeister und Grossfurst i. m. 190.