Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A magyarországi Jagellók és a német lovagrend Brandenburgi Albert nagymester idején (1511-1525)
A MAGYARORSZÁGI JAGELLÓK ÉS A NÉMET LOVAGREND ... (1511-1525) 391 nagyfejedelemmel, aki 1511. szeptember 21-én egy Lengyelország ellenes szövetség tervéről írt a nagymesternek.28 Albert ténykedése, a császár és az északi német fejedelmek egyértelmű politikai támogatása a lengyel udvarban sem volt ismeretlen, így egyre feszültebbé vált a viszony Lengyelország és a Német Lovagrend között.29 Zsigmond lengyel király helyzete erősítése érdekében szorosabbra fűzte kapcsolatát a Habsburgokkal kiegyező testvérének, Jagelló Ulászló magyar-cseh királynak magyarországi belső ellenzékének vezéralakjával, Szapolyai Jánossal, s 1512 februárjában feleségül kérte annak húgát, Borbálát.30 Zsigmond házassága tovább rontotta a viszonyt a császárral, mert Miksa az Ulászlóval kötött 1506-os egyezség veszélyeztetését látta benne.31 A politikai megfontolások mellett más oka is volt annak, hogy a nagymester megválasztása után nem utazott azonnal Poroszországba. Nem lehetett ugyanis biztos abban, hogy a lengyel király nem próbálja-e megakadályozni beutazását a lovagrendi területekre. Igaz ugyan, hogy megválasztása után egy hónappal, 1511. augusztus 4-én Zsigmond király menlevelet állított ki számára, amelyben ígéretet tett, hogy Lengyelországon keresztül szabadon Poroszországba utazhat,32 de Albert bizalmatlan volt. Nyílt háborút azonban a nagymesteren kívül ténylegesen egyik fél sem akart. Zsigmond lengyel királynak már 1511 májusában a Litvániát fenyegető tatár veszéllyel kellett foglalkoznia, a következő évben pedig újból kitört a lengyel-orosz háború, ami 10 évig tartott.33 A császár figyelmét az itáliai háború, a franciákkal folytatott küzdelem kötötte le. 1511-ben alakult meg a Franciaország ellenes szövetség, az ún. Szent Liga, mely Itália francia uralom alóli felszabadítását tűzte ki célul.34 A politikai támogatás kinyilvánítása mellett Miksa és a birodalmi fejedelmek egyaránt arra bíztatták a nagymestert, hogy tárgyalásokkal rendezze a lovagrend és Lengyelország viszályát. A trieri birodalmi gyűlésen úgy döntöttek, hogy a lovagrend katonai megsegítésének érdemi tárgyalását a következő birodalmi gyűlésre halasztják.35 A császár csak arra vállalkozott, hogy levelet írt a lengyel királynak a nagymesterrel folytatandó tárgyalások előmozdítása érdekében. A birodalmi katonai segítség hiányát látva Brandenburgi Albert kénytelen volt tárgyalásokat kezdeni a krakkói udvarral, s többszöri levélváltás után végül abban állapodtak meg, hogy 1512. június 24-én Krakkóban fognak érdemben tárgyalni a vitás kérdésekről. Ezt azonban a lengyel fél néhány héttel későbbre ha28 Regesta 1,3. Nr. 19479. 29 Ezechiel Zivier: Neuere Geschichte Polens L: Die letzten zwei Jagellonen (1506-1572). Gotha 1915. 72-73. 30 Kulcsár P: A Jagelló-kor i. m. 115.; Zombori István-. Jagelló-Habsburg rendezési kísérlet 1523-ból Krzysztof Szydlowiecki naplója alapján. In: Krzysztof Szydlowiecki kancellár naplója 1523- ból. Sajtó alá rendezte Zombori István, Bp. 219-328., itt: 224. 31 Hoffmann, EDanzigs Verhältnis i. m. 27. 32 Regesta 1,3. Nr. 19558. 33 Norman Davies: Lengyelország története. Bp. 2006. 125.; Jerzy Topolski: Lengyelország története. Bp. 1989. 106.; Paul Srodecki: Antemurale Christianitatis. Zur Genese der Bollwerksrethorik im östlichen Mitteleuropa an der Schwelle vom Mittelalter zur Frühen Neuzeit. Husum, 2015. 294.; Pavel Jasienica: Jagiellonian Poland. Michigan, 1978. 291. 34 Pósán László: Németország a középkorban. Debrecen 2003. 374. 36 Regesta 1,3. Nr. 19635.
