Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mikó Gábor: A "szent királyok törvényei". A kora Árpád-kori törvények fennmaradásának története
A KORA ÁRPÁD-KORI TÖRVÉNYEK FENNMARADÁSÁNAK TÖRTÉNETE 337 összegyűjteni a legkorábbi dekretális emlékeket. Ennek több okát is megnevezhetjük. Mindenekelőtt, semmiféle jele nincs annak, hogy ekkor a későbbiekhez hasonló, szisztematikusan felépített dekrétumgyűjteményeket állítottak volna össze, vagy erre kísérlet történt volna. Másodszor, ha csakugyan szétszórt forrásokból dolgoztak a kötetek másolói, mivel magyarázzuk a köztük látott rengeteg hasonlóságot? Végül, de nem utolsósorban, ha a korban Zsigmond uralkodását megelőzően kiadott dekrétumok szinte mind ismeretlenek voltak, hogyan maradhattak volna fenn éppen a legkorábbi törvények? Mindezek az ellentmondások egyféleképpen oldhatók fel, mégpedig úgy, ha elfogadjuk a korábban már sejtésként felvetett elképzelést arról, hogy e szövegek nem külön-külön, hanem — egy idő után — együtt hagyományozódtak. Hogy ez mikor alakult ki, arra nézvést csak feltevéseink lehetnek, amelyeket alább még ismertetek. A 15-16. századi kéziratok alapján kimutatható komoly szövegszerű eltérések is arra utalnak, hogy a tradíció gyökerét nem az 1400-as években kell keressük. A három régen élt király törvényeit őrző tekintélyes hagyománynak számos másolata lehetett. Ez megmagyarázza azt, hogyan maradhattak ismertek évszázadokkal később, nemkülönben választ ad a kódexek tartalmának hasonlóságára, továbbá megkímél attól is, hogy a 15. században valamiféle spontán törvénygyűjtést feltételezzük, amely azonban — felettébb különös módon — csupán all. századi jogalkotás emlékeire irányult volna. IV. A törvények egységes hagyományának eredete Az maradt hátra, hogy megpróbáljuk kitalálni, mikor alakulhatott ki az a gyakorlat, hogy a három uralkodó nevéhez kapcsolt határozatokat együtt kezdték másolni. Ezzel kapcsolatban állást foglalni igen kockázatos, hiszen semmilyen szövegemlék nem áll rendelkezésünkre. A filológia talaját elhagyva terminus post quemként elsődlegesen László szentté avatását lehet megjelölni. Két dolog támaszthatja ezt alá. Az egyik, hogy e korai törvények számos másolatát és évszázadokon keresztüli fennmaradását jogi szempontokkal semmiképp nem magyarázhatjuk. Elegendő, ha csupán a bennük leírt társadalmi kategóriák gyors differenciálódására és átalakulására utalunk.63 Logikus magyarázatnak az tűnik, hogy a szövegeknek a törvényhozó személye, majd egy idő múltán régiségük is tekintélyt kölcsönzött. A másik, hogy Jánosi Monika szerint a László-féle törvények (a 15-16. századi kódexekből ismert), három könyvre osztott formájukat talán III. Béla korában nyerték el.64 Biztosabb adatnak tűnik III. András 1290. évi törvényének egy 63 A törvények recepciójára vonatkozóan alig-alig történtek kutatások. Ennek egyik oka minden bizonnyal a 11-12. századi okleveles anyag igen csekély mivolta. Kálmán zsidótörvényével (azon belül is a cartula sigillatá-val) kapcsolatban mindenképp megemlítendő Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség első korszaka. Századok 97. (1963) 8-9. és Uő: Szent László vásár-törvénye és Kálmán király pecsétes cartulája. In: Athleta patriae. Tanulmányok Szent László történetéhez. Szerk. Mezey László. Bp. 1980. 85-109., különösen 86-87., ahol a szerző bizonyítani tudta a törvény gyakorlati alkalmazását a 12. század első felében. Későbbi adatok nem álltak rendelkezésére, és végkövetkeztetése is úgy szólt, hogy „bizonyára nem sokáig” volt divatban a cartula sigillata használata (uo. 94.). 64 Jánosi MA Szent László-kori zsinati határozatok i. m. 10.; Uő: Törvényalkotás i. m. 128.
