Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mikó Gábor: A "szent királyok törvényei". A kora Árpád-kori törvények fennmaradásának története
338 MIKÓ GÁBOR cikkelye, amely elrendeli, hogy „a termények tizedét a szent királyok törvényei szerint kell fizetni.”65 Ismeretes, hogy a dézsmafizetésről mind István, mind pedig László rendelkezett.66 Ugyan a 13. század végi dekrétum már egészen más terminológiát használ, és más jellegűek a cikkelyben foglalt határozatok is, mint all. századi szövegekben, de arra kétségtelen bizonyíték, hogy mindkettő ismert volt a korban, és együtt is tartották őket számon. Ez utóbbi példa azt természetesen nem igazolja, hogy a korban a Kálmán-féle dekrétumok is a „szent királyok” törvényeinek hagyományához kötődtek. Csakhogy a 13. századból már lehet arra vonatkozó adatot találni, hogy Kálmán alakja ekkorra részben összefonódhatott a két 11. századi uralkodóéval. Legalábbis ezt vetíti elénk Rogerius Siralmas Énekének első fejezete, amelyben a szerző IV Béla király szent elődjei között István, Imre és László mellett Kálmánt is felsorolja.67 Mindezek persze pusztán óvatos találgatások. A vizsgált törvények régtől fogva egységes tradícióját alátámasztó filológiai érvek sokkal erősebbek. Zárásképpen még egy ilyen jellegű adatra szeretném felhívni a figyelmet, mégpedig úgy, hogy az egész problematikát fordított perspektívából veszem szemügyre. A három uralkodó neve alatt fennmaradt határozatokat őrző hagyomány izoláltan maradt fenn, ahhoz utóbb egyetlen más király rendelkezéseit sem másolták hozzá. Nem gondolhatjuk — magam legalábbis nem hiszem —, hogy Kálmán halála és az Aranybulla kiadása között eltelt több mint száz évben egyetlen uralkodó sem hozott törvényeket, ahogyan az is valószínűtlen, hogy TV Béla három évtizedes országiás után, néhány évvel a halála előtt adta volna ki — egyetlen — dekrétumát. Ezek a feltételezett törvények alighanem kevés példányban készültek, előbb-utóbb hatályukat vesztették, majd annak rendje és módja szerint el is vesztek. Csupán néhány 13. századi uralkodótól maradt fenn szerencsés módon egészen napjainkig egy-egy dekrétum szövege. Azért hangsúlyozom, hogy szerencsés módon, mert ezeket a dekrétumokat csak a 18. században, a levéltárak szisztematikus átkutatásakor fedezték fel. Ekkor lett ismert az Aranybulla 1231. évi „megújítása”,68 IV Béla már említett 1267. évi dekrétuma,69 a IV László-kora-65 „Item decimas frugum secundum statuta sanctorum regum solvere teneantur.” — DRMH I. 44. 66 Závodszky LTörvények i. m. 156., 164-165., DRMH I. 112. A törvénycikkelyek IV László-kori ismertségére hoz példát Solymosi László: Bortizedfizetés sátornál. In: Emlékkönyv Búza János 70. születésnapjára. Szerk. Bessenyei József, Draskóczy István. Bp. - Miskolc 2009. 316. 67 „Béla rex [...] inter principes Christianos zelator katholice fidei nosceretur, ad instar progenitorum suorum Stephani, Emerici, Ladislai et Colomani regum, qui sanctorum cathalogo sunt ascripti”. — Rogerii Carmen miserabile. Praefatus est, textum recensuit, annotationibus instruxit Ladislaus Juhász. In: Scriptores Rerum Hungaricarum. Szerk. Emericus Szentpéteiy. II. Budapestini 1938. 552. 68 Szövegét Kovachich Márton György adta ki, 1. Martinus Georgius Kovachich: Vestigia comitiorum apud Hungaros ab exordio regni eorum in Pannonia, usque ad hodiernum diem celebratorum. Budae 1790. 98-122., vö. Kovachich, I. N: Lectiones variantes i. m. 17. Új kiadás: DRMH I. 36. 69 Eredeti formájában az esztergomi káptalan levéltárában maradt fenn, és akkor vált ismertté, amikor az oklevelet a kanonokok — több másik törvénypéldánnval együtt — az újonnan alapított Archivum Regni-nek átadták, 1. e levéltár régi elenchusainak erről tanúskodó feljegyzéseit: MNL OL, Archivum Regni, Lad. E., Fase. B. Az oklevél mai jelzete: MNL OL DL 622., vö. Szentpétery Imre - Borsa Iván: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I—II. Bp. 1923-1987. I. köt. 3. fűz. 473. (1547. sz.), DRMH I. 105., továbbá az oklevél hátlapján olvasható ceruzával írt jegyzetet, vala-
