Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mikó Gábor: A "szent királyok törvényei". A kora Árpád-kori törvények fennmaradásának története
A KORA ÁRPÁD-KORI TÖRVÉNYEK FENNMARADÁSÁNAK TÖRTÉNETE 335 másolva több helyütt „helyreállította” volna az eredeti fogalmazást vagy szórendet. Utolsóként felhívnám a figyelmet a Budai-kódex egy nyilvánvaló másolási hibájára. A huszonnegyedik kapitulum címeként ezt olvassuk: De recipiendis hospitibus. Az alatta álló szöveg azonban nem ennek a cikkelynek a szövege, hanem azé, amelyiknek ez után kellene következnie, és amelynek címe mind a többi kéziratban, mind pedig a Budai-kódex recapitulatiojában De his qui flagellant sua querentes (cum auxiliis alterius). A hibát vagy a 15. századi másoló követte el, vagy pedig már az előtte fekvő forrásban is így szerepelt. Nem a 18. századi másolatok tévedéséről van szó, hiszen a szövegromlást mind a Kollár-féle kópia, mind pedig a Batthyány-kiadás tartalmazza.56 Az előbbi filológiai elemzéssel az volt a célom, hogy bemutassam: Endlicher régi — ám kategorikusan soha meg nem cáfolt — feltevése, miszerint a Thuróczy-kódex a Budai-kézirat másolata lehet, az istváni törvények alapján nem igazolható, sőt, éppen az ellenkezőjét lehet csak bebizonyítani. Havas László, amint erre már felhívtam a figyelmet, Intelmek-kiadásában a két kéziratot szintén két külön hagyomány részének tekintette. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a későbbi kódex két olyan Kálmán-kori szövegemléket is tartalmaz, amelyek az egykor élt esztergomi kanonoknak valószínűleg nem álltak rendelkezésére, aligha gondolhatja bárki, hogy a Thuróczy-kódex forrása Budai János gyűjteménye volt.57 A két kézirat összevetése során az olvasónak szemet szúrhatott, hogy strukturális eltéréseknek is nagy jelentőséget tulajdonítottam, ami esetleg önellentmondásnak is feltűnhetett, hiszen korábban éppen a kódexekben foglalt törvényszövegek szerkezetének hasonlóságát hangsúlyoztam. Ennek az a magyarázata, hogy az előbbi részletes összehasonlítás során figyelembe vett „strukturális eltérések” egy-egy dekrétumon belül mutatkoznak. Ezek jelentősége az egyes kódexek esetleges rokonságának elemzése során valóban nagy, de a kötetek szerkezetében mutatkozó hasonlóságokat nem befolyásolják. Érthetőbben fogalmazva: például az István-féle törvények felosztása a két 15. századi kéziratban teljesen megegyezik, és nagyban eltér az egyetlen ismert korábbi szerkesztéstől. Az említettek kapcsán tennék még egy rövid kitérőt. Régóta közismert, hogy István törvényei esetében a 15-16. századi kéziratokban szerepel hat olyan 56 L. a Kollár-féle másolat (42. jegyz.) 171. oldalát (a lapok felső részén futó számozás szerint), és Batthyán, I. de: Leges ecclesiasticae i. m. II. 62., ahol a kiadó utalt is az egyértelmű szövegromlásra. 57 A Budai-kódex — a 18. századi másolata alapján következtetve — a Kálmán-féle zsidótörvényeket cím, és kapitulum-felosztás nélkül tartalmazta. Ezzel ellentétben a Thuróczy-kódex (jelzetét 1. az 51. jegyzetben) egybeolvasztja őket az ún. „zsinati töredékkel” (föl. 102v-103v, vö. Závodszky L. : Törvények i. m. 209., DRMH I. 130.) valamint a második esztergomi zsinat kánonjaival, és ezeket együtt „Sequitur Capitulum Bonum” cím alatt hozza (uo. 195.). Ugyanígy járt el a lőcsei kódex másolója is, aki e helyütt talán a Thuróczy-kéziratra támaszkodott (erről bővebben 1. a 2. jegyzetben emhtett tanulmányt). Egyes 16. századi gyűjtemények (pl. a Gregoriánczi-, a nagyobb Nádasdy-, a Festetics-, a Debreceni kódex, stb.) e három szövegegységet szintén együtt szerepeltetik, Kálmán „II. törvénykönyveként” [ezt vették át a Corpus Juris kiadói is], kapitulumokra is felosztják, továbbá ezeket esetenként címekkel is ellátják. E gyűjtemények forrásai az emhtett szövegek esetében mára eltűnt középkori kódexek lehettek.
