Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mikó Gábor: A "szent királyok törvényei". A kora Árpád-kori törvények fennmaradásának története
A KORA ÁRPÁD-KORI TÖRVÉNYEK FENNMARADÁSÁNAK TÖRTÉNETE 331 is, csupán az Albericus-gyűjtemény, és a II. esztergomi zsinat határozatai hiányoztak belőle. A fentiekből nyilvánvaló, hogy e két 15. századi kézirat összeállítóinak célja nem az ország törvényeinek összegyűjtése volt. A kötetek ellenben bizonyítják azt, hogy a három 11-12. századi uralkodóhoz kapcsolt rendelkezések egységes tradíciója az 1400-as években már ismert volt. Pontosan ugyanez a hagyomány jelenik meg a nagy, 16. századi kollekciók elején is. Nem másról van tehát szó, minthogy a 16. századi szerkesztők az általuk számos forrásból egybegyűjtött szövegek elé odaillesztették azt a hagyományt, amely már jóval azelőtt önálló és egységes formában létezett, hogy a királyság törvényeinek szisztematikus összegyűjtése az 1500-as évek első felében megkezdődött volna. III. A dekrétumok egységes hagyományának további bizonyítékai Az elsődleges kérdés a továbbiakban annak a megválaszolása, hogy a három nagy király nevéhez kötött rendelkezéseket a 15. században kompilálták-e először egy gyűjteménnyé, vagy pedig már jóval korábban. Másként feltéve a kérdést, vajon a Thuróczy-kódex másolata-e a Budai János-féle kéziratnak? Ennek lehetőségét először Endlicher pendítette meg, ám állítása alátámasztására csupán a két kötet hasonló tartalmát hozta fel.43 Jánosi Monika, jóllehet a kérdést részletesen nem vizsgálta, óvatosabban fogalmazott. Az istváni törvények szövegszerű összevetése során arra jutott, hogy a két kódex egyazon tradíció képviselője,44 de a köztük fennálló kapcsolatot csupán feltételezhetőnek vélte.45 A felvetésünk azért fontos, mert amennyiben a vélt kapcsolatot be lehetne bizonyítani, az legalábbis nyomós érv lenne a kora Árpád-kori törvényhagyomány egységének 15. századi eredetéhez. Bármiféle filológiai elemzés nélkül is megállapítható, hogy amennyiben a Thuróczy-kódex scriptora előtt valóban a Budai-kézirat feküdt, akkor az Albericus-gyűjtemény és a második esztergomi zsinat szövegét valamilyen más forrásból kellett ismerje. Ez természetesen lehetséges. Nem szabad ugyanakkor elfeledni, milyen nehezen jutottak hozzá a korban akár egy századdal korábbi dekrétumokhoz is. Azzal a soha nem vizsgált lehetőséggel is számot kell tehát vetni, hogy a Thuróczy-kódex összeállítása során egyáltalán nem használták Budai János gyűjteményét. Ehhez számomra a kiindulópontot Havas László már említett új Intelmekkiadása adta. A neves filológus elsősorban természetesen nem a két kódex kapcsolatát vizsgálta, ám az Admonitiót az utókorra hagyományozó kéziratok szövegének összevetése után közölt sztemmájából kitűnik, hogy — legalábbis az Intelmek esetében — a két változat között olyan jelentősek az olvasati eltérések, hogy köztük nem hogy közvetlen, de még közvetett kapcsolat sem képzelhető el.46 Az államalapító király törvényeinek esetében azonban, amint erre fentebb már felhívtam a 43 Endlicher, SGesetze i. m. 14. 44 Jánosi MA Corpus Juris i. m. 152-238., vö. még Uő: Törvényalkotás i. m. 67. 45 Uő: Kódexek i. m. 231. 46 Havas LIntelmek i. m. LXII-LXVIII.
