Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mikó Gábor: A "szent királyok törvényei". A kora Árpád-kori törvények fennmaradásának története
328 MIKÓ GÁBOR színű, hogy mindenben valós képet nyerünk az államalapítást követő első század törvényhozásáról. Ezért tartom érvényesnek azt az előző rész végén már említett tételemet, hogy e korszak jogalkotásának kutatása legalább annyira késő középkori és kora újkori probléma, mint amennyire Árpád-kori. Ha a Corpus Juris kiadását megelőzően összeállított kéziratos törvénygyűjteményeket — akár Kovachich, akár későbbi kutatók leírásai alapján — szemügyre vesszük, rögtön feltűnik, hogy egy-két kivételt leszámítva mindegyiket a 16. század folyamán állították össze. Még a ma ismert példányok alapján is bátran kijelenthetjük, hogy néhány évtized leforgása alatt több tucatot készítettek el.33 Nagy számukat azzal szokás magyarázni, hogy a Jagellók korában a rendek már több országgyűlésen sürgették a királyság törvényeinek összegyűjtését.34 Az egyes kötetek tartalmában — első pillantásra — jelentős különbségek fedezhetők fel. Vannak köztük olyanok, amelyek csak 16. századi, tehát a korban aktuális törvényszövegeket tartalmaznak, olyanok is, amelyekbe csupán néhány dekrétum szövegét másolták bele, továbbá jó néhány nagyobb kollekció is, amelyek összeállítói szemmel láthatólag arra törekedtek, hogy a lehető legtöbb törvényszöveget gyűjtsék egybe.35 Ez utóbbi csoportba sorolhatók azok a kódexek, amelyek kora Árpád-kori joganyagot is tartalmaznak. Ha még mindig csupán a kéziratok tartalmát vizsgáljuk meg egy kicsivel alaposabban, az alábbiakra derül fény. A 16. századi dekrétumokból csaknem mindegyik szerepel a kötetekben — különösképp érvényes ez az 1526 utáni korszakra —, a 15. századiak esetében azonban — mai ismereteink alapján bátran mondhatjuk — már meglehetősen hézagosak voltak a gyűjtők ismeretei. Zsigmond korából jellemzően hat dekrétumszövegről tudtak (ezek kapnak helyet majd a Corpus Jurisban is), miközben a modern kritikai kiadás huszonhár-33 Kovachich, J. N: Notitiae i. m. 337-389. harmichat kéziratos törvénygyűjtemény tartalmát írta le. Ebből harmincegyet maga (vagy legalábbis apja, Márton György) látott, ötöt pedig korábbi leírásokból, vagy utalásokból ismert. E kötetek között mindössze egyetlen olyan található, amelyet a 15. században állítottak össze (uo. 341-342.), ez pedig, miként Jánosi MKódexek i. m. 228-231. bebizonyította, nem mással, mint a mára eltűnt Budai János-féle kódexszel azonosítható. A többi harmincöt kötet vagy a 16. században, vagy azután készült el. A Kovachich által nem ismert Debreceni kódex (1. Iványi Béla-. Mossóczy Zakariás i. m. 57., Jánosi M. \ Kódexek i. m. 250.) szintén a 16. század második feléből való, akárcsak a néhány évvel ezelőtt Kertész Balázs által a Bayerische Staatsbibliothek kézirattárában felfedezett kötet: Kertész Balázs: Magyar vonatkozású kéziratos törvénygyűjtemény a Bajor Állami Könyvtárban. A Kollár-féle első kódex másolata. Magyar Könyvszemle 127. (2011) 30-46. 34 1504: 31. te. (1. Millenniumi Magyar Törvénytár - Corpus Juris Hungarici. I. Szerk. Márkus Dezső. Bp. 1899. 688.; 1507: 20. te. (uo. 702.); 1514: 63. te. (uo. 734.). A párhuzamokra felhívta a figyelmet Párniczky Mihály - Bátyka János: A magyar Corpus Juris. Az első kiadások forrásai. (Az Illés szeminárium kiadványai 4.) Bp. 1936. 31-33. E rendelkezésekkel hozta összefüggésbe a Kollár-féle I. kódex (Kovachich, J. N: Notitiae i. m. 346., Jánosi M.: Kódexek 232-234.) megszületését Kertész Balázs: Egy II. Ulászló-kori törvénygyűjtemény: a Kollár-féle első kódex. Magyar Könyvszemle 126. (2010) 322-323. Eltérő ettől C. Tóth Norbert véleménye, amely szerint a kódexet a 16. század közepén állították össze: C. Tóth Norbert: A nádori cikkelyek keletkezése. In: Rendiség és parlamentarizmus Magyarországon a kezdetektől 1918-ig. Szerk. Dobszay Tamás et al. Bp. 2013. 39. 35 Részletesen 1. Mikó Gábor: Kéziratos törvénygyűjteményeink mint történeti források. In: Rendiség és parlamentarizmus i. m. 55-61.
