Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mikó Gábor: A "szent királyok törvényei". A kora Árpád-kori törvények fennmaradásának története
A KORA ÁRPÁD-KORI TÖRVÉNYEK FENNMARADÁSÁNAK TÖRTÉNETE 329 mat regisztrál.36 Jegyezzük meg ezt az adatot, más összefüggésben fontos lesz még. Ha ezután már azoknak a kódexeknek a struktúráját vesszük szemügyre, amelyek Árpád-kori törvényeket is tartalmaznak, azt vesszük észre, hogy ezek voltaképp csak látszólag különböznek jelentősen azoktól a kötetektől, amelyekből e dekrétumok hiányoznak. Tudniillik a vizsgált csoporthoz tartozó kéziratok mindegyikében két részt lehet és kell is elkülöníteni. Az egyik, a voltaképpeni „törzsanyag” éppúgy Zsigmond-kori rendelkezésekkel kezdődik, mint azokban a gyűjteményekben, amelyekben az Árpád-kori jogalkotás emlékei hiányozz nak.37 Ez a 15. század elejétől jellemzően a 16. század közepéig ívelő törvénykollekció tekinthető úgy, mint a 16. századi kompilátorok gyűjtőmunkájának eredménye. Az ebben szereplő dekrétumok esetében tehetjük fel azt, hogy az egyes kódexek összeállítói hozzájuthattak eredeti okleveles, vagy egykorú másolati példányokhoz.38 A „törzsanyag” előtt állnak az Árpád-kori törvények: az István, László és Kálmán neve alatt fennmaradt határozatok, valamint az 1222-es Aranybulla. Mi indokolja azt, hogy külön egységként kezeljük az Árpád-kori joganyagot? Mielőtt ezt megpróbálnám elmagyarázni, némiképp módosítva az előző bekezdés végén mondottakat, az Aranybullát ki kell emelni az Árpád-kori dekrétumok csoportjából. Bár ez a kódexekben általában különálló szövegként szerepel, a törvény kritikai kiadása óta tudjuk, hogy ezt a 16. századi gyűjtők csak Mátyás 1464-es átiratából ismerték, és abból emelték ki.39 így ez a dekrétum is a kéziratok „törzsanyagához” sorolandó. Az István-, László- és Kálmán-féle dekrétumoknak modern kritikai kiadása mindmáig nem jelent meg. Az államalapító törvényeivel a késő középkorban már biztosan együtt hagyományozódó Intelmeknek azonban Havas László már közzétette az említett kritikai kiadását, míg maguknak a törvényeknek az ese36 DRH 1301-1457. 154-282. 37 L. pl. az igen jelentős anyagot tartalmazó, tehát mindenképp a „nagy kollekciók” csoportjába tartozó „kisebb” Nádasdy-kódexet (Kovachich, J. N: Notitiae i. m. 351., mai lelőhelye: Budapesti Egyetemi Könyvtár, Kézirattár G 40), a jelenleg lappangó Ráday-kódexet (Kovachich, J. N: Notitiae i. m. 357,), a nagyszombati jezsuita kollégium egykori kéziratát (uo. 355., mai lelőhelye: Budapesti Egyetemi Könyvtár, Kézirattár, G 41), vagy az Esterházy hercegi levéltárral az Országos Levéltárba került törvénygyűjteményt (ezt Kovachich nem ismerte, mai jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára [a továbbiakban MNL OL], Esterházy hercegi levéltár, Repositorium 71., Nr. 13., bővebben 1. Mikó Gábor: Élt-e valaha Szent István fia, Ottó herceg? Történelmi Szemle 55. [2013] 1-22.) 38 A probléma ennél némiképp bonyolultabb. Az, hogy például — egy-két kéziratot leszámítva — mindegyik 16. századi kódexben ugyanazok a Zsigmond-kori szövegek szerepelnek (hat dekrétum, vagy ezeknek egy része), egyrészt igazolja, hogy a korban már csupán ezek voltak ismertek, másrészt az egyes gyűjtemények közti — sok esetben valószínű — sztemmatikai kapcsolatra is utalhat. Jómagam néhány éve Zsigmond király 1411. évi törvényének szövegét az utókorra hagyományozó kilenc 16. századi kódex egymáshoz való viszonyát vizsgáltam. (Mikó Gábor: Zsigmond király 1411. évi rendeleté a kamarahaszna és a tized behajtásáról. Századok 142. (2012) 319-367.) Ennek során kiderült, hogy a sztemmatikai kapcsolatok sokkal bonyolultabbak annál, hogy egyszerűen az egyes szövegvariánsok alapján megállapítható lenne az általában tisztázat jellegű kötetek rokonsága. Az egyes gyűjtemények jelenleg még körvonalaiban sem ismert összeszerkesztési processzusának felvázolása természetesen nem e tanulmány feladata. 39 Érszegi Géza: Az Aranybulla. Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (1972) 9-10., 12.