Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mikó Gábor: A "szent királyok törvényei". A kora Árpád-kori törvények fennmaradásának története
A KORA ÁRPÁD-KORI TÖRVÉNYEK FENNMARADÁSÁNAK TÖRTÉNETE 327 nek ugyan van két 15. századi kézirata, ám a szövegeket fenntartó kódexek többsége már Mohács után készült. így magam a továbbiakban ebből az új, kora újkori aspektusból fogom vizsgálni e korai dekretális emlékeket. II. A dekrétumok fennmaradása Tudva azt, hogy a Corpus Juris Hungarici a 16. század végétől egészen a 20. századig kanonizálta azoknak a dekrétumoknak a szövegét, amelyek szerepeltek benne — elegendő csak az ún. „millenniumi kiadásra” utalni — meglepő, hogy milyen kevés figyelmet fordított rá a jogtörténeti kutatás. Különösen érthetetlen ez a medievisztika esetében. A 16. század végétől kezdve az egyes törvényeket már nyomtatva adták ki, így ezek a Corpus Juris későbbi kiadásai számára már biztos alapot nyújthattak a helyes szöveg publikálásához.30 Az első kiadás forrásairól azonban alig tudunk valamit. Tanulmányok e tárgyban már régóta nem láttak napvilágot, akik pedig korábban foglalkoztak a Törvénytárral (például Iványi Béla, vagy Illés József és több tanítványa), azok sem törekedtek annak megállapítására, hogy Mossóczy Zakariás és Telegdy Miklós mely források alapján és milyen módszerrel állapította meg egy-egy törvény helyesnek vélt szövegét. Ennek oka valószínűleg az, hogy az 1584-es kiadás textusa — modern filológiai értelemben véve — menthetetlenül elavult. Az első kiadás marginális megjegyzései alapján csak néhány esetben tehetjük fel, hogy a két püspöknek az adott dekrétumból eredeti, okleveles példány is rendelkezésére állott. A törvények többségét másolati kötetekből ismerték, ilyenekből azonban több is a kezükben volt.31 Középkori törvényeink eddig megjelent kritikai kiadásai e másolatgyűjteményeket — érthető módon — csupán abban az esetben használták fel, ha okleveles példány az adott szövegből nem állt rendelkezésre.32 Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy a 11. századi jogalkotás emlékeiből — leszámítva az Admonti és Pray-kódexeket — azóta sem ismerünk más forrásokat, mint azokat, vagy azokhoz hasonló másolatgyűjteményeket, amelyekre a 16. században a Corpus Juris összeállítói támaszkodtak. Ennél fogva, amíg az egyes kötetek közti kapcsolatokat nem tárjuk fel, forrásaikat nem térképezzük fel, és ami a legfontosabb, koncepciójukat nem értjük meg, nem való30 Az első törvény, amelynek határozatai nyomtatva (természetesen pecséttel és királyi aláírással) láttak napvilágot, az 1595-ös országgyűlésen született. Tanulságos megvizsgálni Kovachich Lectiones variantes-ének azokat a szövegpárhuzamait, amelyekben a tudós a Corpus Juris szövegeit a már nyomtatásban megjelent eredeti törvénypéldányokkal vetette egybe: az eltérések túlnyomó többsége csupán helyesírásbeli különbség. 31 Mossóczy halála után, 1587-ben elkészítették könyvtárának leltárát. Ebben, miként ennek kiadója, Iványi Béla felhívta rá a figyelmet, három olyan kötetről esik embtés, amelyek minden bizonnyal kéziratos törvénygyűjtemények voltak, 1. Iványi Béla: Mossóczy Zakariás és a magyar Corpus Juris keletkezése. Bp. 1926. 62. Az általa említett 252. számú tétel — meglátásom szerint — nem feltétlenül törvénygyűjteményt takar, a 26. számú viszont igen. (A jegyzéket 1. uo. 103-135.). Maga a regisztrum arra természetesen nem ad választ, hogy a Corpus Juris szerkesztésekor valójában hány törvénygyűjteményt használhattak fel. 32 Decreta Regni Hungáriáé 1301-1457. Edd. Franciscus Döry, Georgius Bónis, Vera Bácskai. (Publicationes Archivi Nationalis Hungarici II. Fontes 11.) Bp. 1976. (a továbbiakban DRH 1301-1457.) 63.; Decreta Regni Hungáriáé 1458-1490. Edd. Franciscus Döry, Georgius Bónis, Geisa Érszegi, Susanna Teke. (Publicationes Archivi Nationalis Hungarici II. Fontes 19.) Bp. 1989. 41.
