Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mikó Gábor: A "szent királyok törvényei". A kora Árpád-kori törvények fennmaradásának története
322 MIKÓ GÁBOR tin-angol bilingvis kiadás sem valódi kritikai szövegközlés, véleményem szerint egy effajta edíció megjelenéséig — különösen az említett kritikák figyelembevételével — a két kiadás együttes használata a célravezetőbb. A Závodszky disszertációjának megjelenése utáni évtizedekben több olyan tanulmány látott napvilágot, amely az államalapító törvényeinek nyugati törvényhozással való kapcsolatát újból vizsgálat alá vette. Ezeknek a korábbi munkákhoz képest az volt a legfőbb újdonságuk, hogy a magyar törvényeknek csupán egy-egy lehetséges forrását vizsgálva először juttattak teret a korszerű forráskritikának. Ennek megfelelően egyrészt az addig megszokottnál sokkal alaposabb elemzéseket nyújtottak, másrészt számos korábban publikált nyugati mintát elvetettek.12 Részben e paradigmaváltás nyomán született meg 1938- ban Bónis György nagyszabású, az istváni rendelkezéseket elsősorban jogászi szemszögből vizsgáló tanulmánya is, amelyben a szerző arra a végeredményre jutott, hogy a legkorábbi magyar törvények — bár kétségtelenül hatottak rájuk nyugat-európai minták — önálló jogalkotás eredményei voltak.13 Jóllehet Bónis elmélete lényegét tekintve mindmáig elfogadott,14 az utóbbi évtizedekben is történtek kísérletek a 11-12. századi törvények és zsinati határozatok forrásainak meghatározására, és nem egy esetben sikerült is a korábbi eredményeket pontosítani.15 12 Elsőként Felix Schiller-, Das erste ungarische Gesetzbuch und das deutsche Recht. In: Festschrift Heinrich Brunner zum siebzigsten Geburtstag. Weimar 1910. 379-404. hívta fel a figyelmet arra, hogy a német jog hatása az első magyar törvénykönyvre valójában csak látszólag jelentős, bizonyítani kevés rendelkezés esetében lehet; a párhuzamokat 1. uo. 386-402., a konklúzióját pedig uo. 403^04. Ugyanő Krajnert és Závodszkyt már a kritikai érzék teljes hiányával vádolta meg, uo. 382. (1. jegyz.). Madzsar Imre: Szent István törvényei és a Lex Bajuvariorum. Történeti Szemle 10 (1921) 48-75. az istváni I. törvénykönyv (az Admonti kódex számozása szerint) és a bajor törvény szerkezeti hasonlóságaira is felhívta a figyelmet (uo. 53-56.) a szövegegyezések mellett — amelyekből viszont meglehetősen kevés bizonyítható (uo. 59-60., 63-70., 74-75.). Waldapfel Eszter: Szent István első törvénykönyve és a nyugati törvényhozás. In: A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. V Szerk. Angyal Dávid. Bp. 1935. 84-102. az Intelmekből, illetve az (admonti változat) első törvénykönyvének felépítéséből kiindulva azoknak közvetlen forrását kereste, és egy lehetséges (bár nem közvetlen) mintát azonosítani vélt a bécsi Nationalbibliothek Cod. Lat. 751. jelzetű kéziratában. Eredményeit súlyos kritikával illette Madzsar Imre: Szent István törvényei és a Cod. Vindob. 751. Századok 72. (1938) 1-9. Uő: Szent István törvényei és az úgynevezett symmachusi hamisítványok. In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Szerk. Serédi Jusztinián. II. Bp. 1938. 203-233. a törvénykönyv három, pszeudo-izidori eredetű cikkelyének mintáit vizsgálta, és ezek közvetlen forrásaként egy tematikus elrendezésű kánonjogi kollekciót jelölt meg (uo. 232-233.). Bár István törvényhozásával összefüggésben a „mindenütt kimutatható nyugati hatás” tézise ekkorra már meghaladottá vált, mégis ezt hangsúlyozta Hóman Bálint: Magyar történet. I. Bp. 1935. 202. 13 Bónis György: Szent István törvényének önállósága. Századok 72. (1938) 433-487., vö. még Uő: István király. Bp. 1956. 94-98. Bónis nézeteit komoly kritika alá vonta Váczy Péter: A korai magyar történelem néhány kérdéséről. Századok 92. (1958) 265-345., a törvényhozásra vonatkozó részt 1. uo. 343-344. 14 L. a meghatározó összefoglaló munkákat, pl. Györffy György: István király és műve. Bp. 1977. 269.; Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. Szerk. Bartha Antal. I. Bp. 1987. (Magyarország története tíz kötetben. I/L; a vonatkozó rész Györffy György munkája) 802.; Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. Bp. 1998. 96. 15 Hosszú időn keresztül bizonyítottnak tűnt a pszeudo-izidori dekretálégyűjtemény 11. századi magyarországi ismertsége, részint három István-törvény szövege, részint pedig az államalapítás-kori
