Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mikó Gábor: A "szent királyok törvényei". A kora Árpád-kori törvények fennmaradásának története
A KORA ÁRPÁD-KORI TÖRVÉNYEK FENNMARADÁSÁNAK TÖRTÉNETE 321 ta fel 1904-ben önálló kötetben megjelent doktori disszertációjában.8 (A szerző az analógiákat nem csupán a Szent István-i, hanem a László- és Kálmán-féle törvények esetében is igyekezett megállapítani.) Az ő munkája tükrözi legerősebben — ám gyakorlatilag utoljára — azt a nézetet, hogy „István kész törvényeket és alkotmányt talált nyugaton”, amelyeket csak át kellett venni, és némiképp a hazai viszonyokhoz igazítani.9 Nem szokás emlegetni, ám hozzátartozik a máig elsődlegesen idézett kiadás történetéhez, hogy a munkát alig egy évvel a megjelenése után meglehetősen súlyos bírálatban részesítette két neves történész, mégpedig Domanovszky Sándor és az akkorra már számos okmánytárat összeállító Tasnádi Nagy Gyula, amelyekből kiderül, hogy a mű sok tekintetben már megjelenése idején elavultnak számított.10 A törvényszövegek jegyzetekkel is ellátott kiadása a 20. század végén jelent meg Bak M. János, Bónis György és James Ross Sweeney szerkesztésében,11 amelyet azonban a hazai medievisztika sajnos a Závodszky-edíciónál jóval ritkábban idéz. Jóllehet e la8 Závodszky L.: Törvények i. m. 15-125. 9 Uo. 8. Megjegyzendő, hogy a korban megjelent összefoglaló történeti munkák a korai törvények esetében már nem hangsúlyozták a mindenhol kimutatható nyugati hatást, erre legfeljebb az egyházi jellegű intézkedésekkel kapcsolatban utaltak, 1. A Magyar Nemzet Története. Szerk. Szilágyi Sándor. I. Bp. 1895. 249-250., II. Bp. 1896. 136-156., 214-243. (mindkét rész Marczali Henrik munkája).; Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Arpádházi királyok alatt. I. Bp. 18992. 33-38., 138-145., 178-191. 10 Domanovszky többek között felrótta a szerzőnek, hogy pusztán állítólagos párhuzamok tucatjainak nyers felsorolását állította munkája középpontjába, és ezekkel kapcsolatban semmiféle, az eredményeket bemutató összegző tanulmányt nem készített. Bírálta azt is, ahogyan Závodszky a forrás fogalmát kezelte. Kitért továbbá arra is, hogy Závodszky az egyes törvényekkel kapcsolatos régebbi vitákról — például a László-féle törvények korát illetően — említést sem tett, állást nem foglalt. — Még súlyosabb volt Nagy Gyula kritikája, amelyet érdemes szó szerint idézni: „A ki az aranybulla előtti törvényeink történeti (értsd: eredeti — kiegészítés tőlem) szövegét akaija megállapítani, az nem szorítkozhatik két vagy három — habár a legrégibb s kétségkívül legértékesebb — codex összehasonlítására, hanem egybe kell vetnie az összes XVI. századi gyűjteményeket, melyek első királyaink törvényeit magukban foglalják; azután át kell vizsgálnia az eddigi szöveg-kiadásokat, nem mellőzve a sokat gáncsolt Corpus Juris szövegét sem, melynek minden hibái és fogyatkozásai mellett is történeti értéke van. Závodszky mindezeket figyelmen kívül hagyta, így történeti szöveget valóban nem adhatott. Ami a kiadás kritikai voltát illeti, erre nézve szintén megjegyzést kell tennünk. A szóban forgó törvények kritikai kiadása kétféle módon képzelhető. Vagy lenyomatjuk a legrégibb avagy legjobbnak tartott szöveget híven, minden változtatás, igazítás és megállapítás nélkül, s jegyzetekben hozzáfűzzük a többi kéziratok (codexek) s más szöveg-kiadások eltéréseit; vagy az összes kéziratok és korábbi kiadások pontos összehasonlítása alapján magunk állapítjuk meg a szöveget s ezt látjuk el kritikai jegyzetekkel. De ez esetben nem elegendő csupán a variánsokat jelezni a szöveg alatt, hanem szükséges, hogy a kiadó a maga megállapításait okfejtő tárgyi és nyelvészeti, esetleg paleographiai magyarázatokkal támogassa. Závodszky mindezt nem cselekedte; megállapításait sehol egy szóval sem indokolja; ennélfogva a tárgyalt törvények történeti szövegének kritikai kiadása neki érdemül nem tulajdonítható. Nem kívánjuk ezzel a fiatal szerző jeles igyekezetének dicséretét kisebbíteni, csak azt a nézetünket akarjuk igazolni, hogy legrégibb törvényeink történeti szövegének az összes kéziratok összehasonlításán alapuló kritikai kiadása még mindig hiányzik.” A recenziókat 1. Domanovszky Sándor: „A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. írta: Závodszky Levente. Budapest, 1904.” Recenzió. Századok 39. (1905) 560-563. (Nagy Gyula kiegészítő kritkája szintén e helyütt olvasható.) 11 A munka két kiadásban is megjelent, először 1989-ben, majd 1999-ben. Magam az újabb verziót használtam. Decreta regni mediaevalis Hungáriáé - The Laws of the Medieval Kingdom of Hungary 1000-1301. Ed. János M. Bak, György Bónis, James Ross Sweeney. (The Laws of Hungary. Series I. Volume 1.) Idyllwild, California 1999. (a továbbiakban: DRMH I.)
