Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
312 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA egyértelmű, hogy bekerült-e egyáltalán a magyar nyelvbe.221 Itt ismét azzal az érveléssel él egyébként Kristó, amelyet az udvarnak kapcsán is tapasztaltunk, hogy tudniillik mivel az elvándorlásba zömmel szláv nyelvű társadalmi réteg (a szolgák tömegei) kapcsolódott be, érthető, ha szláv nyelven nevezték meg őket, illetve velük együtt a szolgálat elől elmenekülő magyarokat is.222 Nem világos azonban, hogy kik is azok, akik így nevezték meg a kóbormozgalomban résztvevőket: a pannóniai szlávok? A magyarokra ez a kijelentés Kristó felfogásában nyilván nem értelmezhető, hiszen mint láttuk, azt is kérdésesnek tartja, hogy ez a szláv elem bekerült-e egyáltalán a magyar nyelvbe. Véleményünk szerint erre a kérdésre azonban kétségkívül igennel felelhetünk még akkor is, ha ma ennek a szónak nincs is nyoma a nyelvünkben. A korabeli magyar nyelvű szóhasználatra utal ugyanis ismételten a törvényszöveg megfogalmazási módja (qui dicuntur vulgo wzbeg), a szó hangalakjának módosulása (izbég > üzbég), ami a magyarban következhetett be szabályos labializációs változással, de ezt támogathatják az ilyen alakban feltűnő helynevek is (az Izbég alakúak mögött — s a korai évszázadokban inkább ilyeneket találunk — ugyanakkor szláv névadók és névhasználók is sejthetők). A László király II. törvénykönyvében (18. te.) szereplő latinpristaldus magyar megfelelőjeként feltehető poroszló lexéma problematikájával e helyütt nem is kell különösebben foglalkoznunk, ez a szó ugyanis magyarul csak jóval későbbről adatolható.223 A latin pristaldus ~ magyar poroszló egyébként az írásbeliséget megelőző intézményesített szóbeliség közhitelességi szervezetének tisztségviselője volt: egy személyben hatósági megbízott és közhitelű tanú, aki bírósági és közigazgatási feladatokat látott el, és szükség esetén ezek megtörténtét tanúsította.224 A szó szláv eredete nem kétséges: a jogi terminológia több szavával együtt a déli szlávból, feltehetően az ószerbből-óhorvátból származik, s eredeti szláv nyelvi alakja a prepozíciós szerkezetű pristav lehetett (a szóban a magyar nyelvben bekövetkező szt > szí változáshoz lásd még boroszlán, zászló).225 A poroszló lexéma tanúságát all. századi viszonyokra vonatkozóan Kristó is csak óvatosan használja fel,226 de lemondani róla láthatóan nem kíván. 221 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 38. 222 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 38. 223 Kniezsa István még a 13. századtól felbukkanó Poroszló hely- és személynevek ide vonhatóságát is megkérdőjelezi arra hivatkozva, hogy ezek inkább a szláv Préslav személynévvel, semmint a poroszló közszóval tartoznak össze (Kniezsa A magyar nyelv szláv jövevényszavai i. m. 440). Az Árpád-korban egyébként a személynév a Preslav-tói a Poroszló-ig számos hangalaki változatban adatolható (vö. ÁSz. 653-654.). 224 Zsoldos Attila: poroszló. In: KMTL 552. 225 Vö. mindehhez Kniezsa A magyar nyelv szláv jövevényszavai i. m. 440., TESz. poroszló. A latin pristaldus alak feltehetően az eredeti szláv pristav formából alakulhatott. 226 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 38.
