Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 313 Az őr-ök (lat. speculator) a határvármegyék (marchia) váraihoz kapcsolódó, mélységében tagolt védelmi rendszer századokba és tizedekbe szervezett, békeidőben a gyepűterület katonai biztosítását, de egyben vámosi feladatokat is ellátó (kezdetben vegyes jogállású, de gyakorlatilag a várnépekkel azonos megítélés alá eső) elemei voltak.227 A László király II. és III. törvénykönyvében található első említésük az őr lexémát sajátos kettős természetű elemként hozza elénk: vulgáris nyelvű megnevezésként utal egyrészt a törvény szövege rá, másrészt viszont latin többesjellel szerepelteti, amit pedig akár úgy is értékelhetünk, hogy ez a szó az udvarnok-hoz hasonlóan szintén a magyarországi latin nyelv magyar jövevényszava lehetett. A szó (és a szócsalád) etimológiája egyébként bizonytalan, de felmerül vele kapcsolatban a török származtatás gyanúja.228 A magyar nyelv török jövevényszavai kapcsán a leginkább mértékadó újabb kézikönyvünk, a WOT. az őr ’őröl’ igét török eredetűnek tartja ugyan, de az őr főnév és az őriz ige kapcsán az EWUng. magyarázatát idézi, amely szerint az őriz ige és az őr főnév összetartozhat az őr ’őröl’ igével, amennyiben az őr főnév másodlagos alakulat az őriz igéből, s ez utóbbi pedig az őr ’őröl’ ige származéka, s többszörös jelentésváltozáson ment keresztül. Ha ez az etimológia helyes, akkor mind az őriz ige, mind az őr főnév belső magyar nyelvi fejlemény.229 László király III. törvénykönyve (2. te.) tesz említést az ín-ekről (vagy őre-ökről) mint a latin servus ’szolga’ magyar megfelelőjéről: qui dicuntur ewnek vel servi. Az adaton magyar többesszámjel szerepel. A szó ismeretlen eredetű, és régen kihalt,230 helyét a szláv eredetű szolga vette át.231 Ez utóbbi két lexémát (tehát az őr és az ín elemeket) — az etimológiai bizonytalanságaik okán — Kristó sem használja fel érdemben a 11. századi Kárpát-medence nyelvi-etnikai összetételének meghatározásához. 7.4. A fent részleteiben is tárgyalt lexikális elemek 11. századi nyelvi helyzetét tehát a következőkben összegezhetjük. Kétségtelen, hogy ezek a szavak a társadalom fontos rétegeit, intézményeit nevezik meg, s amennyiben a forrásokbeli státusuk nem kérdéses (a poroszló-é és részben a király-é viszont az), a korabeli magyar nyelvhasználat elemeinek tekinthetők. Az is tény, hogy közülük több szláv (mégpedig Kárpát-medencei szláv) eredetű. Arra vonatkozóan azonban, hogy ezek a szláv eredetű lexémák mikor kerültek be a magyarba, nyilvánvalóan semmilyen 227 Szegfű László: őr. In: KMTL 519. 228 Kristó (Jy,.- Magyarország népei i. m. 38., TESz. őr. 229 wox 675 230 TESz. ín, EWUng. ín. 231 A folyamat nyelven kívüli lehetséges hátteréhez lásd Draskóczy István: ín. In: KMTL 283.
