Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
298 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA hetett, akkor már meglévő, szlávok által lakott település neveként.167 Mégsem veti fel annak a lehetőségét, hogy a 11. században adatolható formájában esetleg nem utal-e arra, hogy a név valamely más nyelvű népesség használatába került át. A helynév-rekonstrukciós vizsgálatban a nevek nyelvi adaptációja viszont kitüntetett szerepet kap, mert ennek révén az adat idejének nyelvhasználati viszonyaira tudunk fényt deríteni. A helynév-etimológia terén Kristó a talán legsúlyosabb hibát azzal követi el, hogy a személynevek etnikumjelölő értékével kapcsolatos téves felfogását168 alkalmazza a helynevek nyelvi-etnikai értékelésében is. Eszerint egy személynévből minden formáns nélkül metonímiával alakult helynév magyar névadás eredményeként jött ugyan létre, s ennek révén a környezetében élő névadóinak magyarnyelvűségére utal, ám az adott település lakóinak nyelvét Kristó szerint a személynév eredete alapján lehet meghatározni, ugyanis „a személynév viselője »karnyújtásnyira« (emlékezethatáron belül) élt, s a személy török, illetve szláv neve pontosan annyira etnikumjelölő, mintha egyenesen köznévből azaz a személynévi lépcsőfok közbeiktatása nélkül jött volna létre a földrajzi név”.169 S mivel például Baranya, Bihar, Doboka, Veszprém, Zaránd települések nevét szláv, Bács, Bars, Kolon nevét török, Hont nevét pedig német személynévre vezeti vissza, ezeket a szláv, török, német etnikumra utaló helynevek között veszi számba.170 Eljárását mai névelméleti ismereteink nemcsak, hogy nem támasztják alá, hanem határozottan cáfolják is. Annak bizonyságául, hogy ezek a főképpen hibás elméleti alapállásból következő etimológiai tévedések összességében milyen módon torzítják el a 11. századi helynévanyag képét az etimológiai összetételt illetően, álljon itt példaként a Tihanyi alapítólevél szórványainak Kristótól adott elemzése!171 Már a bevezetőben bemutattuk, hogyan értelmezi Kristó az uluues megaia ’Ölyves megyéje’ szórványt annak megfelelően, hogy a nyilvánvalóan magyar helynévben szláv és török eredetű köznevek jelennek meg. Részben hasonló etimológiai megfontolások alapján 11 olyan szórványt sorol fel, amely szláv lakosságra utal, de emellett bemutat négy török és egy német eredetűnek tartott helynevet is.172 Ennek alapján pedig arra a következtetésre jut, hogy „a nagyobb helyek, az 167 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 20. 168 A személynevek etnikumjelölő szerepével kapcsolatos kérdésekre az alábbiakban, a 6. pontban térünk ki. 169 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 16-17. 170 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 21. 171 A kérdést röviden érintette már Hoffmann István: A helynevek mint az őstörténet forrásai. In: Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés i. m. 215-216. 172 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 23.
