Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 297 múltban megtörtént a már említett Tihanyi alapítólevél160 és a Garamszentbenedeki oklevél161 esetében. Azt is tudomásul kell azonban vennünk, hogy névfejtő-névmagyarázó törekvésünk nem járhat mindig egyforma sikerrel: etimológiáink között lesznek olyanok, amelyeket sokfelől megtámogatva, nagy bizonyossággal dolgozhatunk ki, de bizonyára szép számmal lesznek olyanok is, amelyeket kisebb valószínűséggel, esetleg csak a hipotézis szintjén fogalmazhatunk meg, vagy akár egyidejűleg többféle magyarázati lehetőséget is felvethetőnek látunk. A bizonyosság különböző fokán álló helynévfejtések pedig nyilvánvalóan nem használhatók fel egyforma bizonyító erővel — ahogyan viszont Kristónál szerepelnek — az általunk vizsgált fő kérdés megvilágításában. Kristó névmagyarázatainak nagy hiányossága, hogy az egyes nevek elemzésében nem veszi figyelembe a nevekhez kapcsolódó adatok forrásainak a sajátosságait. Példa lehet erre a királyi székhelynek, Fehérvárnak az esete, amelynek az oklevelekben való hagyományos latin nyelvű említései mellett fennmaradtak magyar, német és szláv nyelvű adatai is. A német és szláv formákból azonban távolról sem következtethetünk arra — ahogyan ezt Kristónál látjuk —, hogy Fehérvár környékén ilyen nyelvű népesség élt volna, s pláne nem arra, hogy a település elsődlegesen a szlávoktól kapott volna nevet,162 hanem sokkal inkább a neveket tartalmazó források szerzőinek nyelvi lenyomataként tekinthetünk e különböző nyelvű névváltozatokra.163 Különösen nehéz magyarázni a csak egyszer előforduló névadatokat, amelyek lokális tekintetben roppant bizonytalanul azonosíthatók, s ebből következően későbbi adatokkal sem könnyen kapcsolhatók össze. Ha nem is osztjuk Kniezsának az „egy adat nem adat” elvét,164 a Dordomest-, Duldumast-, Hanenburch-féle névadatoknak a magyarázatában, s pláne nyelvi-etnikai szerepének megítélésében a fenti okok miatt mi magunk Kristónál165 jóval óvatosabban járnánk el, mint ahogyan például a Murin helynevet még csak „nagy valószínűséggel” sem sorolnánk pusztán -in végződése alapján a szláv eredetű nevek közé.166 Kristó jól látja, hogy egy a 11. században adatolható szláv eredetű helynév akár jóval korábban, esetleg még a honfoglalás előtt is keletkez160 Vö. Hoffmann I.: A Tihanyi alapítólevél i. m., Szentgyörgyi Rudolf: A Tihanyi apátság alapítólevele. Az alapítólevél szövege, diplomatikai és nyelvi leírása. Bp. 2014. 161 Szőke Melinda: A garamszentbenedeki apátság alapítólevelének nyelvtörténeti vizsgálata. Debrecen 2015. 162 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 15., 18. 163 Vö. Hoffmann 1.: A Tihanyi alapítólevél i. m. 136-139. 164 Kniezsa Magyarország népei i. m. 368. 165 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 15., 19. 166 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 15.
