Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
296 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA neti névkutatás alapvető feladatának tartjuk, amelyre számos további következtetést és vizsgálatot — közte bizonyos korlátokkal a nyelvi-etnikai rekonstrukciót is — tudunk építeni. Egyetértünk tehát Kristó azon törekvésével, hogy a 11. századi helynevek156 etimológiai vizsgálatát tette meg idevágó kutatásainak alappillérévé. Kristó több száz helynév eredetével kapcsolatban foglal állást írásának 16 lapnyi fejezetében, ennek megfelelően etimológiai magyarázatokat nem közöl, hanem szakirodalmi forrásokra hagyatkozva csupán minősíti az egyes forrásadatokat. Az etimológiai állásfoglalásokat illetően elsőrendű forrásai helynév-etimológiai szótárak voltak, közülük is főképpen a FNESz.-re támaszkodhatott, ám mivel ezekben számos 11. századi névadatra vonatkozóan nem találni információkat, felhasználta Paisnak és Bárczinak a nyelvemlék-monográfiáját, illetve Kniezsának az éppen bírálat alá vont munkáját is.157 Ezek a magyar helynévkutatásnak ugyan kétségkívül fontos, rangos írásai, de kevésbé alkalmasak arra, hogy segítségükkel az óvatos interpretációt igénylő, filológiailag rendkívül kényes 11. századi nevekről korszerű, megbízható ismereteket kapjunk. Egyrészt a szótári feldolgozás — céljából következő — összegző, leegyszerűsítő megközelítése miatt, másrészt pedig abból adódóan, hogy az említett monográfiák megállapításai majd három emberöltő távlatából alapos felülvizsgálatra, megújításra szorulnak. Jól példázza ezt a Tihanyi alapítólevél esete, amelynek a Bárczi Géza által való feldolgozása158 ugyan a magyar nyelvtörténetírás egyik legkiválóbb alkotása, mégis azt tapasztaljuk, hogy az egyes nevek magyarázatában az azóta felszínre került adatok felhasználása és az újabb nyelvtörténeti-névtani ismeretek alkalmazása révén számos új eredményre jutunk.159 De ezen túlmenően meg kell jegyezni azt is, hogy a Kristó által felhasznált etimológiai szakirodalom aligha adhatott magyarázatot minden általa tárgyalt névre vonatkozóan, így az olvasóban emiatt is erős kétség merülhet fel jó néhány névmagyarázat megbízhatóságát illetően. Aligha hisszük, hogy a 11. századból fennmaradt helynévi szórványok felhasználhatók lennének a korszak nyelvi-etnikai jellemzésére anélkül, hogy alapos (újra)elemzésüket a helynév-rekonstrukció ma érvényesnek gondolt eszközeivel el ne végeznénk, úgy, ahogyan az a közel156 Az már más kérdés, hogy a figyelembe vehető 11. századi források körét milyen módon határozzuk meg, s ezekben mit tekintünk az adott szempontból elemezhető helynévi szórványnak; ez azonban nincs összefüggésben az etimológiai állásfoglalásokkal. 157 Pais Dezső: A veszprémvölgyi apácák görög oklevele mint nyelvi emlék. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 50. sz.) Bp. 1939., Bárczi Géza: A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Bp. 1951., Kniezsa Magyarország népei i. m. 158 Bárczi G.: A tihanyi apátság alapítólevele i. m. 159 Vö. Hoffmann I.: A Tihanyi alapítólevél i. m.
