Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
292 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA időkben. Dénes György kutatásai egyébiránt ehhez is megfontolásra érdemes kiindulópontokat tárnak elénk.134 A szláv nazális magánhangzók magyar nyelvbeli képviseletével összefüggésben a fent említett mellett Kniezsa egy másik helynévcsoportot is figyelembe vett és felsorolt all. századi átvételek között: azokat a településneveket, amelyek végső alapja olyan — nazálist tartalmazó — szláv személynév, amely magyar névadás révén, formáns nélkül lett helynévvé.135 Úgy véli, hogy „az alapjukat képező szláv személynevekben megőrzött orrhangú magánhangzó arra mutat, hogy a helynév mindenesetre még a szláv nazális eltűnése előtt, vagyis a X-XI. század határán alakult”.136 Az általa idesorolt 11 névalak 18 névben való előfordulását Kristó meg sem említi bírálatában, pedig ezek esetében nem pusztán hangtörténeti problémával állunk szemben. A helyzet ugyanis az, hogy a kérdéses szláv személynevek — az, hogy a Kniezsa által itt említettek mindegyike valóban ide tartozik-e, már más kérdés — a magyar nyelvbe személynévként kerültek be megőrizve nazális jellegüket, s ilyen funkcióban a magyarban már értelemszerűen nem érinthette őket a denazalizáció jelensége. A későbbiekben belőlük magyar helynevek alakulhattak — mint bármely más személynévből is —, ám ezeknek a helyneveknek a szláv-magyar nyelvi viszonyokról vallomásuk már nem lehet. A Kniezsa által elsőnek említett Bereute példáján szemléltetve a problémát azt láthatjuk, hogy ennek szláv személynévi alapja ilyen szerepében átkerült a magyarba,137 és később is ilyen formában fordul elő a forrásokban.138 4.3. Kniezsa az „egyéb X-XI. századra valló hangtani kritériumok közül”139 megemlíti még a szláv c ~ magyar t, szláv c ~ magyar cs és a szláv z ~ magyar s megfeleléseket. Ehhez azonban mindössze három név (Marót, Babócsa, Kenese) négy előfordulását kapcsolja hozzá, s e szűk körű érvényesség miatt Kristó nem is tartja fontosnak ennek a szempontnak a mérlegre tételét.140 Elvi tekintetben ez a mellőzés azonban aligha szerencsés, ezért Kniezsa felvétését nem ok nélkül való szembesíteni a mai nyelvtörténeti ismereteinkkel. 134 Dénes György: A bolgárok hódításai és telepítései a Kárpát-medencében a magyar honfoglalás előtt. In: Néprajz - muzeológia. Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére. Szerk. Tóth Arnold. Miskolc 2012. 52-64. 136 Kniezsa I.: Magyarország népei i. m. 372-373. 136 Kniezsa I.: Magyarország népei i. m. 372-373. 137 Vö. FNESz. Berente. 138 Vö. pl. 1227: cum filiis Berende — filii Berenthe (Gy. 4: 248-249., Fehértói Katalin: Árpád-kori személynévtár. 1000-1301. Bp. 2004. [A továbbiakban: ÁSz.] 116.), 1297: Petro filio Berenche (Berenthe) de genere Zah (Gy. 4: 230., 240., 307., ÁSz. 116.). 139 Kniezsa I.: Magyarország népei i. m. 373. 140 Kristó Gy.: Magyarország népei i. m. 10.
