Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 269 2.5. A helynévadó és a helynévhasználó közé névelméleti tekintetben nem tehető egyenlőségjel. Ezt a körülményt azért fontos az itt vizsgált kérdés kapcsán is fokozottan hangsúlyoznunk, mert a Kárpát-medence korai nyelvi-etnikai vizsgálatában figyelembe vehető nyelvi adatok mindegyike írott forrásokból származik, s e források nem a névadás, hanem az aktuális névhasználat körülményeire világíthatnak (még arra is csupán halványan) rá. A névadás aktusa akár évszázadokra is lehet attól az időpillanattól és nyelvi állapottól, amit az oklevél rögzített, ebből pedig a nyelvi-etnikai megállapításokra nézve is súlyos konzekvenciák adódnak. A Tihanyi alapítólevél bolatin ~ balatin helyneve valóban szláv névadásra mutat, de a név átvételének kronológiai viszonyait nem ismerjük. Azt ugyanakkor biztosan állíthatjuk, hogy ez az elnevezés a 11. század közepén a Dunántúl e részén szláv nyelvű etnikumra semmiképpen sem utalhatott, hiszen a név használói — a név szótagszerkezeti sajátosságaiból következően — egyértelműen magyarok voltak.38 2.6. A helynevek nyelvi-etnikai azonosító szerepének felderítéséhez az is lényeges fogódzó lehet, ha e nyelvi elemek pontos használati értékét (státusát, funkcióját) névelméleti alapokon megkíséreljük a maga komplexitásában leírni. A helynévhasználat funkcionális kérdéseiről szólva mindenekelőtt azt kell röviden bemutatnunk, hogy a helynevek — mint a nyelvi jelek egy speciális kategóriájának elemei — milyen használati értékkel (jelentésstruktúrával) bírnak. A tulajdonnevek, köztük a helynevek legfőbb szerepének a legtöbben az egyedítést tekintik, amely — szemben más egyedítő eszközökkel — a kontextus különösebb ismerete nélkül is betöltheti az azonosító funkciót, noha bizonyos esetekben persze a kontextus egyértelműsítő szerepére is szükség lehet. A helynevek mint nyelvi jelek egyidejűleg többféle funkciót, jelentéstartalmat is hordoznak magukban. Jelentésstruktúrájuk meghatározó összetevőjeként tarthatjuk számon a kulturális jelentést, a tulajdonneveket ugyanis minden más nyelvi elemnél erősebben jellemzi a kultúrával való szoros kapcsolatuk. A neveknek a kommunikációban betöltött szerepét ezért teljes mélységében csak akkor tudjuk megragadni, ha szem előtt tartjuk azt a körülményt, hogy a névhasználat legalább annyira kulturális, mint nyelvi kérdés, a név38 A névadat első szótagjának „magyaros”, illetve az utolsó szótagjának „szlávos” karaktere között ugyanakkor feszül némi ellentmondás, ám ezt esetleg magyarázhatja az is, hogy az oklevélben a tó nevét a megszövegező latinosított alakban (vö. Balatinum) rögzítette; e lehetőséghez lásd Hoffmann István: A Tihanyi alapítólevél mint helynévtörténeti forrás. Debrecen 2010. 48., 49-50. A névben ugyanakkor a magyarban bekövetkező i > u > o hangváltozással is számolhatunk, ahogyan erre több példát is felidézve Szentgyörgyi Rudolf rávilágított; vö. Szentgyörgyi Rudolf: Egy ómagyar magánhangzó-változásról. Magyar Nyelv 107. (2011) 193-198.
