Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
270 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VALÉRIA rendszer ezért nem csupán a nyelv rendszerével, hanem sokkal inkább a kultúrával mutat elemi összefüggést, s a névrendszerek alapvető törésvonalai nem a nyelvi, hanem főképpen a kulturális törésvonalak mentén húzódnak. A nyelvi és kulturális kötöttségeket mutató, azonosító-egyedítő funkciójú nevek az egyének identitástudatának kialakításában is fontos szerepet játszanak. A nevek identitásjelölő funkciója a legközvetlenebb módon az egyéneknek a személynevekhez való viszonyában mutatkozik meg, de a helynévhasználatban is tükröződik. A nevek adásával, használatával, módosításával az egyének folyamatosan kijelölik, pontosítják a helyüket a világban: amikor például egy addig névvel nem rendelkező helynek nevet adnak, tulajdonképpen megteremtik annak identitását, de egyidejűleg a hozzá fűződő viszonyuk kifejezésével a magukét is építik. A nevek kulturális meghatározottságát, identitásjelölő szerepét a magyar személy- és helynévkincs viszonylag jól ismert egy évezredes története is jól mutatja, bár a történeti névkutatás főként nem ezekre a jellegzetességekre fordított figyelmet. A névadás kulturális feltételeire történtek ugyan néha utalások, de ezek a körülmények jórészt háttérben maradtak, pedig a nevekben rejlő kulturális információk kibontása — különösen a névtudomány jellegzetes interdiszciplináris helyzete, illetve segédtudományi szerepgazdagsága miatt — szélesebb érdeklődésre is számot tarthat. Bizonyos helynévtípusokhoz a magyar névtörténet során igen erős identitásjelölő szerep kapcsolódott. Különösen jól tetten érhető ez a személyneveknek a helynevekben való használatában. Az Üllő, Veszprém, Tihany típusú helyneveknek a legfőbb funkciója kezdetben aligha a hely azonosítása, egyedítése lehetett, hanem sokkal inkább az, hogy kifejezze a terület birtoklásához, használatához való jogot.39 A helynevek esetleges jogforrásként való funkcionálása több ízben is előkerült a magyar szakirodalomban. Elsőként Györffy György fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy valamely javadalom neve önmagában is birtoklás jogcíme lehetett.40 Noha Kristó Gyula vitatta ennek realitását, s úgy vélte, hogy a név birtokjogot nem igazolhat,41 Györffy véleménye több vonatkozásban is megalapozottnak tűnik. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk egyrészt azt, hogy a honfoglalás korának magyar 39 Lásd e kérdéshez részletesebben Hoffmann István: Név és identitás. Magyar Nyelvjárások 48. (2010) 49-58. 40 Györffy György: Prz. Árpád-kori szolgálónépek kérdéséhez. Történelmi Szemle 15. (1972) 286., de lásd még Uő: A helynevek és a történettudomány. In: Névtudományi előadások. II. Névtudományi konferencia. Bp. 1969. Szerk. Kázmér Miklós - Végh József. Nyelvtudományi Értekezések 70. sz. Bp. 1970. 200. is. 41 Kristó Gy.: Szempontok i. m. 17-18., 30., lásd még ehhez Solymosi L.: Árpád-kori helyneveink i. m. 183. is.
