Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
268 HOFFMANN ISTVÁN-TÓTH VAT,ÉRT A Mindez összességében tehát azt jelenti, hogy névszociológiai szempontból nemcsak a természeti és a mesterséges nevek mint helynévfajták, hanem ez utóbbin belül a különböző településnév-típusok is jelentős különbségeket mutatnak, így pedig nyelvi-etnikai azonosító szerepüket sem szemlélhetjük differenciálatlanul. A helynévadás általános névelméleti kérdései között kell kitérnünk arra a nyelvi-etnikai rekonstrukció szempontjából távolról sem jelentéktelen problémára is, hogy milyen típusú helynévformák tekinthetők magyar névadásról tanúskodó elnevezéseknek, s melyek mögött tételezhető fel idegen etnikum. A névadók nyelvi azonosítása és egyidejűleg a névadási folyamat nyelvhez kötése főképpen olyan esetekben okoz problémákat, amikor a név a magyarban meghonosodott jövevényszóra, illetőleg azzal azonos alakú idegen helynévre is visszavezethető. A Pest, Láz, Mocsolya típusú helynevek nyelvi azonosítása a névadóik meghatározása szempontjából lényeges: ha ezeket jövevényneveknek tekintjük, akkor az azt jelenti, hogy a magyar névrendszerhez képest idegen (szláv) nyelvű beszélőkhöz kötjük őket, ha viszont (szláv) jövevényszóból alakult helyneveknek minősítjük a fenti alakulatokat, akkor magyar nyelvű névadók mellett tesszük le a voksunkat. Ennek a különbségtételnek pedig az esetleges etnikai konzekvenciák tekintetében is meghatározó jelentősége van, hiszen az első esetben azt tételezhetjük fel, hogy a névadás, sőt a névátvétel idején is jelen volt a névadó szláv nyelvű lakosság, míg a jövevényszóból történő magyar névadás természetesen nem feltételezi (bár ki sem zárja) a szláv lakosság névadás kori jelenlétét a kérdéses térségben. Persze a jövevényszavak maguk is utalnak két etnikum érintkezésére, de a helynevekre jellemző területi kötöttség nélkül, s a kronológiai viszonyaik pontos ismerete nélkül a jövevényszavakból csak sokkal összetettebb vizsgálattal és csak jóval pontatlanabbul következtethetünk a kölcsönhatás lokális körülményeire.37 Azok a névformák ugyanakkor, amelyekben az idegen eredetű közszói (vagy éppen tulajdonnévé lexémákat magyar grammatikai eszközök alakítják helynévvé (mint amilyen a Tihanyi alapítólevél fent említett Olyves megyéje szórványa is), az eredetük megítélése szempontjából semmiféle nehézséget nem okoznak, minthogy azokat vitathatatlanul magyar (belső) névadás eredményeinek, azaz magyar névadókra utaló elnevezéseknek kell tartanunk. 37 Lásd ehhez részletesebben Póczos Rita: Jövevényszó, jövevénynév. In: Nyelvi identitás és a nyelv dimenziói. Szerk. Hoffmann István - Juhász Dezső. Debrecen-Bp. 2007. 24. Névelméleti szempontból bizonyos értelemben hasonló problémát vetnek fel a magyar helynévrendszer azon elemei is, amelyek idegen személynévi lexémából formáns nélkül alakultak, bár ezt a névalkotási módot a történeti helynévkutatás jellegzetesen magyar névadási eljárásnak tekinti, amely a környező népeknél ismeretlen.
