Századok – 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Hoffmann István - Tóth Valéria: A nyelvi és etnikai rekonstrukció kérdései a 11. századi Kárpát-medencében
A NYELVI ÉS AZ ETNIKAI REKONSTRUKCIÓ KÉRDÉSEI... 267 nyaira lehet következtetni.32 A névtörténeti szakirodalomban egy ideje megjelent már az a vélekedés is, amely szerint a környező lakosság névadói szerepének tételét nem lehet mereven felfogni.33 A 10-11. század vonatkozásában pedig Kristó Gyula arra is rávilágított, hogy a gyér népsűrűség és a települések nagyobb fokú zártsága miatt ezekben a korai évszázadokban a névadó környezetnek eleve jóval kisebb szerepét tételezhetjük csupán fel.34 Ez a vélemény azt is előrevetíti egyúttal, hogy a településnévadás névszociológiai helyzetének megítélésében a településtörténeti vonatkozások semmiképpen sem hagyhatók figyelmen kívül.35 A környező lakosság névadói szerepét nem kell persze teljesen elvetnünk, jó esélyekkel számolhatunk ugyanis ezzel például a népnévből alakult településnevek körében. Más településnév-típusok esetében viszont a névadásban az adott települések lakóinak vagy valamely meghatározó lakosának, tulajdonosának stb. névadó szerepét kell előtérbe állítanunk. A legnagyobb valószínűséggel ezt a személynévi eredetű helynevek esetében tehetjük fel. Az egyéntől induló tudatos névadás egyik jeleként értékelhetjük a nevekben bekövetkező azon változási folyamatokat is, amelyek a tulajdonosváltást, a tulajdonjogban bekövetkező változásokat nyelvi síkon kísérik. E változások kommunikációs okokkal nyilvánvalóan nem magyarázhatók, hiszen a tulajdonnév alapfunkciójához kötődő azonosítást a korábbi név is maradéktalanul ellátta. A kommunikáció szempontjából a névváltozás többnyire nem is kívánatos, hiszen kommunkációs bizonytalanságot idéz elő. Az új név létrehozásával a névadó tehát gyakran még a kommunikáció átmeneti zavarait is vállalja, ami leginkább abban az esetben képzelhető el, ha a névadónak érdekei fűződnek az új név megalkotásához és használatbavételéhez.36 32 Vö. pl. Kniezsa I.: Magyarország népei i. m. 405., Uő: Erdély víznevei. Kolozsvár 1942. 124., Bárczi G.: A magyar szókincs i. m. 146., Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon. Bp. 1966. 132., Moór Elemér: A nomád magyar törzsek X. századi szállásterületei a Kárpát-medencében. In: Névtudományi előadások. II. Névtudományi konferencia. Bp. 1969. Szerk. Kázmér Miklós - Végh József. Nyelvtudományi Értekezések 70. sz. Bp. 1970. 45., Solymosi L.: Árpád-kori helyneveink i. m. 189., Kristó Gy.: Szempontok i. m. 9., Kálmán Béla: Hogyan keletkeztek a helységnevek? Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei 30. (1978) 172-174. 33 Mező András: A helynevek vándorlása a középkorban. In: Név és névkutatás. Az Inczefi Géza halálának 10. évfordulójára rendezett emlékülés előadásai (Szeged, 1984. április 13-14.). Szerk. Békési Imre. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 170. sz.) Bp. 1985. 28. 34 Kristó Gy.: Szempontok i. m. 9. 36 Hoffmann Régi helyneveink névadói i. m. 123. 36 Lásd ehhez bővebben Hoffmann Régi helyneveink névadói i. m. 122-123. A településnévvel való birtokosi manipuláció eseteiről Györfíy György is beszámolt (Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I-IV Bp., 1963-1998. [A továbbiakban: Gy] I, 726). A tudatos névadásra utalnak az elbeszélő forrásokban (pl. Anonymusnál) előforduló névadási esetek (pl. Csanád várának névtörténete), de erről tanúskodnak közvetett módon Anonymus koholt személynevei is, amelyek azt mutatják, hogy a személynév és a helynév kapcsolata, névadási modellje, valamint birtoklást kifejező ereje a települések elnevezésében Anonymus korában is élő gyakorlat volt.
